A nap már kikandikál a hegyek mögött, amint felballagunk bambusz-bungalónk rejtekéből a házhoz. Jaumil, a szakács már nagyban készül a reggelihez, egyikünk neki áll be segíteni, a másikunk a hátsó konyhából hordja be az este elmosott edényeket. Fél 7 lehet, a vendégek és a házigazda család még alszanak. Hendi, Dirga és Asep, a "hospitality team" söpör, töröl és terít, mindenki tudja a dolgát.
Három hete vagyunk a Lodges Ekologika, avagy Portibi Farm önkéntesei. Padangból, Szumátráról Jakartába repültünk, a reptérről Bogorba buszoztunk, és a következő nap délelőtt érkeztünk ide. A farm 2-3 órára van Jakartától, Cicurug város felett, a Gunung Salak vulkán oldalában. Tiszta időben lelátni Cicurugba, keletebbre pedig a Gunung Gede-Pangrago csúcsok látszanak. A környéken kisebb-nagyobb farmok, felettünk az erdő már a nemzeti park része. Jocean, a kaliforniai tulajdonos indonéz feleségével, Ayuval 7 éve kezdett erdőt visszatelepíteni és építkezni egy volt szegfűszeg-ültetvényen. A földet attól a családtól vásárolták, aki Joceant vendégül látta, amikor ő egy egyetemi ösztöndíjjal ideérkezett.
FEDÉL
A vendégházak folyamatosan épültek az évek alatt, a legújabbat éppen most felyezik be ittlétünk alatt. A központi, kereszt alakú épületegyüttesben óriási konyha, étkező és bár kapott helyet. Az építkezéshez újrahasznosított faanyagot használtak, megerősítve betonnal és vakolatlan téglafallal, színes üvegablakokkal feldobva. Mindezt buja vegetáció, pálmák és kúszónövények, virágok, páfrányfélék együttese vonja körbe, amit Jocean lelkesen ritkít és metsz; néhány évvel ezelőtt alig voltak itt fák. A hatalmas teraszokról csodás a kilátás.
Minden pecóban hatalmas a belmagasság, mivel a padlástér, a bambusztető nincs lezárva a lakórésztől. A vendégházakhoz nyitott, félig fedett fürdő csatlakozik. Az étkezőhöz tartozó fedett teraszon a mókás kedvű vendégek Jocean gamelán hangszergyűjteményén játszhatnak, melyből néhány darab a vendégházak dekorációjának része.
A konyha hátsó kijáratához közel esik a hátsó konyha, ahol a mosogatás zajlik, ez egyben az indonéz stáb konyhája is. E felett helyezkednek el az ő bambuszbungijaik és a csirkeól, benne néhány nyúlketreccel és lakóival. A szürkevíz egy medencébe folyik, ahonnan lassan elszivárog. A csoportoknak, iskolásoknak tervezett, akár 6 főt is elszállásoló kis bambuszbungikat jávai rizstárolókból alakították ki, ezek egyikében lakunk mi is. Ezekhez bambusz és beton kombinációjából épített köralakú zuhany-wc blokkok tartoznak, középen a víztárolóval.
FARM
A jókora, 14 hektáros birtok lenti részén, 2 hektáron organikus saláta- és fűszernövényfarmot hoztak létre. Hagyományos emelt ágyásokban, saját komposzttal táplálva terem többféle mustárlevél, római saláta, kétféle rukkola, petrezselyem, bazsalikom, koriander, kapor. Ezenkívül saját fogyasztásra babfélék, kasszava (sinkong) és édeskrumpli(ubi), taro(talas).
A salátatermés nagy részét jakartai éttermek vásárolják fel. A birtokon elszórva banán és papayafákat találunk, nagy örömünkre, a papayaszezon csúcsán, valamint akad a kúszónövény jellegű passionfruitból is, mely szintén érik éppen. Az édeskés papaya pikáns passionfruittal egyik kedvenc reggelink. A farmot három állandó alkalmazott gondozza, hetente egyszer van betakarítás a szállításhoz, és naponta kerül fel egy kosárnyi frissen szedett termény a konyhába, ha van épp, aki fogyassza. A saláták esküdt ellenségei itt csak a hernyófélék, amiből elég bizarr kinézetűek is előkerülnek. Az egyik szőrös-szúrós teremtmény Atti nyakába esik az első napon: viszket és éget a helye, pár nap után Ayu tanácsára sót szórunk az addigra csinosan felhólyagosodott területre, ami egy nap alatt el is mulasztja a tüneteket. A hernyókból csinos, tenyérnyi pillangók, lepkék születnek újjá, akiket viszont boldog mosollyal, nem szűnő csodálattal szemlélünk. Vannak még jóképű, komoly szarvval felszerelt bogarak, száz- és ezerlábúak, skorpiók, este pedig denevérek száguldoznak a konyhában. Madárból elkelne több - márcsak a hernyók ritkításához is -, ezek elszaporodásához valószínűleg kell még néhány év és megfelelő lakóhely, vagyis további erdőtelepítés a környéken.
A kerti munka itt nem lesz a fő profilunk, de azért nem bírjuk ki hogy ne hagyjuk itt is a kezünk a nyomát. A konyha mögött egy új ösvényt építünk nagy terméskövekből, illetve egy fűszerkertet emelt ágyásokkal, melybe vetünk magról és palántázunk is. A bambusztartóban (alább Atti távcsöve) nevelt palántákat Mangyoyo szolgáltatja. A már itt lévő ananász-gyerekeket, gyömbért, virágokat átültetjük, hogy mindenkinek legyen helye növekedni.
A faültetés sem marad ki, miután Jocean egy nap alapos metszést tart. A friss vesszőkkel körbevesszük a csirkeólat, remélve, hogy rövid időn belül a most befejezett bungihoz is növényekkel szegélyezett út vezet majd.
LODGES EKOLOGIKA, AVAGY A ZÖLD PARADICSOM
A svédasztalos reggeli után, mely jellemzően friss gyümölcs a kertből, palacsinta, bubur kacang hijau, muffin egy helyi pékségből, a megmaradt ubi püré kisütve és zöldséges omlett variációja, jöhet az elpakolás és mosogatás. Közben Mangyoyo, a kertész a mászástól és melegtől fújtatva megérkezik egy kosárnyi salátával és fűszernövénnyel. Ezt dekoratívabb kosarakba rendezzük, egyenként válogatva a leveleket, amik a mosás során mégegyszer átnézésre kerülnek. Majd még egyszer, amikor a salátástálra fekszenek ebédhez és vacsorához. Megállunk egy jóféle helyi Arabica kávéra, ami indonéz módra finomra őrölten kerül a pohárba, rá forró víz, esetleg egy kis karamell-ízű pálmacukor. A teraszra kihallatszik, ahogy Jaumil már dobálja a sercegő kókuszolajba a tempét és tofut az ebédhez. Gourmet-jellegű konyha megy itt, de laktató és masszív adagokkal, helyi és szezonális alapanyagokkal. Fúziós, nyitott, intuitív főzés, jóféle zöldsaláta-kreációk, amit elvétve találsz az országban egyébként. Az Ekologika egyik fő vonzereje ez a tehetősebb, Jakartában élő külföldiek számára, akik főként a hétvégékre ruccannak ide. Enni, inni, lazítani, kikerülni a város zajából és szmogjából; a bevállalósabbak a farmon is besegíthetnek, de a legtöbben inkább a közeli vízeséshez túráznak.
Sorban kerülnek ki a banánlevéllel takart tálak az étkezőbe, utoljára a saláta, amelyre Ayu előre elkészített, hűtőben érlelt salátaöntetei kerülnek, sok gyümölccsel mixelve (dragonfruit, ananász, guava, pomelo). A délutánból néhányszor sikerül lecsípnünk egy-egy órát, amit kis dzsungel-bungalónkban töltünk (ha épp nem blogot írunk...) vagy lesétálunk Cicurugba, ami egy-egy órás túra oda-vissza. Délután 4 körül már készül a kasszava vagy ubi-chips a konyhában, hogy szegény vendégek nehogy éhen maradjanak a vacsoráig, ami 7-8 előtt nemigen kerül megkezdésre. Atti (avagy DJ Botak, mely nevet Jocean ragasztott rá) válogat zenét a főzéshez; az indonéz stáb először csak vigyorog a felrakott világzenei albumokon, de sikerül egyre inkább eltalálni, ami nekünk és nekik is bejön. Ebbe szerencsére Jocean sem szól bele, még akkor sem, mikor az utolsó napokon már bele-belecsapunk az elektronikus zene finomabb hullámaiba is és közösen riszálva tüsténkedünk a konyhában.
A vacsorához a srácok terítenek az étkező márványasztalán, gondosan hajtogatva virágot az asztalkendőkből, ügyelve a színharmóniára a mécsesek, terítők és terítékek tekintetében. Azért előfordul, hogy Atti menti meg a hangyák seregétől a főfogást, mert belőlük a rendszeres takarítás ellenére jut mindenhová. Jocean kedvenc bakelitlemezeit teszi fel a vacsorához, amivel sikeresen nyomja el a Cicurugból felhallatszó, a mosque-okból esti imára szólító éneket. Ezzel nagyon finoman fejeztem ki magam, a számtalan imahely torzító hangszóróinak rezgései lüktető hangmasszává állnak össze, amiből időnként kitör a tehetségesebbnél tehetségesebb előadók valamelyikének üvöltése. Gyakran késő estig tart a borozgatás, amit mi már (általában...) passzolunk, hiszen reggel újra várnak az edények, vagy a kenyérdagasztás, melyből ebédre készülnek a szendvicsek.
A FARMER ÉS VENDÉGEI
Jocean terve egy természetközelibb és egyszerűbb életvitel megmutatására jelenleg a vendéglátási fázisban tekereg, a farm-élet ciklusai a főleg hétvégéken érkező vendégekre alapulnak. Találkozunk amerikai nagykövetségi dolgozókkal, utazó divattervezővel, ausztrál újságírópalántával, a World Bank egyik brit szerkesztőjével, elvétve indonéz családtagokkal és sok-sok gyerekkel. A családok élvezik az egészséges, jó ételeket és Jocean bárjának bő kínálatát. A gyerekeknek az egész farm egy nagy játszótér. Rátesz erre Jocean, aki kedélyesen szórakaztatja mind a felnőtteket és gyerekeket. Sőt, ha megfelelő közönségre talál, parádés konyha show-t rendez.
Hétvégente Jocean három gyereke is jellemzően a farmon henyél, Ayu pedig beveti magát a konyhába. Ők hétközben a család jakartai házában laknak és ott járnak iskolába, ahogy Ayu is, aki célszerűen hospitality management-et tanul ott. Ha nincs vendég, Jocean is csatlakozik hozzájuk, és az Ekologika elcsendesedik. A srácok ilyenkor nagytakarítanak, előkészülnek az újabb rohamra. Ilyenkor nekünk sem hat fogás jár étkezéskor (amúgy igen jó sorunk van, vendégként kezelve), ellenben a maradék alapanyagokból magunknak főzünk.
“NO WASTE ON THE FARM!"
A konyhai hulladék-szelektálás preczízen működik. A zöldhulladék az állatoké vagy komposztként végzi. Az ebédből, vacsorából fennmaradt a stáb eledele lesz, illetve kreatívan a másnap a reggeli/ebéd alapanyaga (ld. édeskrumplipüré lepényként kisütve, nasi goreng a maradék zöldségekkel dúsítva, sült padlizsán a levesbe, a többi a hasunkba).
Luxus, design és egyszerűség találkozik az épületekben, az ételekben és elkészítésükben, őszinte figyelmességgel vegyülő lazaság a vendéglátásban. Ha megfelelően vastag pénztárcával rendelkezel, ki ne hagyd a helyet, ha valamikor erre tévedsz!
