Videók / Videos

Ugorjunk vissza kicsit az időben együtt, néhány videóval az év elejéről: újév Chiang Mai-ban, kávéfeldolgozás a 3H farmon (január), a Spirál Története és egy burmai felvétel (február). Kötelezően hanggal nézendők :) Itt nézhetitek meg!

05 - 18 Oct, Thames, Coromandel, New Zealand

Október 05

Thames, Coromandel: Jo és Rex javaslatára buszozunk ide Katikatiból. 

A Sunkist ‘Backpackers’-ben (így hívják a hosteleket Új-Zéland-szerte) foglaltunk szállást: 7 ágyas szoba, 27 NZD/fő/éj, hatalmas reggelivel. Szebb hostelt el sem tudunk képzelni, még a savanyú, kellemetlen modorú háziak sem tudják elrontani lelkesedésünket. Néhány óra alatt körbejárjuk a tengerparti kisvárost, miközben elfogyasztunk egy adaggal a helyiek kedvencéből, a sült hal sült krumplival (Fish & Chips) megoldásból. Persze a kedves indiai bisztrós hamar rábeszél bennünket, hogy ne a fagyasztott ‘hoki’-ból, hanem egy drágább, de friss halból kóstoljunk. A hagyományos sültkrumplit pedig kumara (az édeskrumpli egyik fajtája) chipsre cseréljük. Az adag felénél járhatunk, amikor vendéglátónk még két különböző helyi, friss sült hallal érkezik, mondván mindenképp azokat is kóstoljuk meg. Hát igen, valahogy könnyebben ráérzünk a hangra az ázsiaiakkal és szinte mindig kapunk tőlük valami pozitív meglepetést... 

 

 

A tengerparti korzózáshoz dukál, hogy végre megkóstoljunk egy helyi savignon blanc-t, koccc ...

 

 

  

Október 06

A Pinnacles megmászását a hostelből indítjuk. A túraútvonal kezdőpontja ugyan 25 km-re van innen, tömegközlekedés híján viszont a stoppolást választjuk. Thamesből kiérve egy kisteherautó sofőrje fel is vesz. A gumicsizmás, farmernek kinéző, ősz hajú és masszív új-zélandi akcentussal beszélő, jó kedélyű fazon gyakorlatilag megszán minket ('nagyon messze van az’) és elvisz egészen a látogatóközpontig. Itt foglalunk szállást a hegyi menedékházba és meghallgatjuk az időjárás-előrejelzést az egyetlen itt lévő alkamazott tolmácsolásában: hidegfront várható, másfél órán belül erős széllel és némi esővel. Sétálunk egy darabig tovább, majd egy francia páros lakóutójában megyünk még pár kilométert. Ők már voltak a Déli Szigeten, és kijelentik, hogy oda bizony el kell mennünk, az annyira fantasztikus. Legközelebb…

A túra kezdőpontjától jó órát sétálunk, mire beköszönt a hidegfront, őrült széllökésekkel és helyenként vízszintesen csapkodó esővel. Szerencsére a fák fedeznek, így csak kissé megázva-fázva, de boldogan érjük el a menedékházat további 2 óra múlva. Egy 80 személyes, modern, fa-fém-üveg kuckó ez, gázfőzőkkel felszerelt konyhával és állandó személyzettel. Forró teák segítségével melegszünk, majd nekiállunk főzni. Az átlag új-zélandi kiránduló sok konzervet és még több kolbászt, illetve húspogácsát hoz magával, amit alaposan megéget a serpenyőben. Így hamarosan ki kell menekülnük a zárt teraszra vacsorázni, de annyi baj legyen: hely akad bőven, talán összesen 20an vagyunk a hatalmas házban.

A 'warden’, ahogy itt hívják, heti váltásban vigyázza és tartja karban a házat és járja a környéket. Este vetítést is tart egy diavetítő segítségével a kauri-kitermelés kezdeteiről a környéken. A néhány száz éve még erdővel borított szigeten az 1800-as évek közepétől módszeresen nekikezdtek a fakitermerlésnek az európai bevándorlók. Az értékes, jó faanyagot adó és hatalalmas kauri-fákat kézi erővel, fűrészekkel vágták ki, darabolták fel, majd a helyi patakokon gátakat építve lesodortatták a tengerig. Az állattenyésztéshez pedig legelőkre volt szükség, így 150 év alatt sikerült szinte teljesen kopárra irtani a szigetet, ma már csak foltokban található erdő, leginkább a nemzeti parkokban. Hátborzongató látvány, ahogy az 1500-2000 éves, darabokban is hatalmas fák mellett pózolnak a munkások a fotókon. A kitermelést akkor is folytatták, mikor már tudható volt, hogy csak néhány évre való faanyag van az erdőkben. A kauri ma már egyébként védett, becsben tartott faj.

De mi, emberek, még ma is abban a tévhitben élünk, hogy a Föld erőforrásai kimeríthetetlenek...

 

 

 

 

Október 07

 

 

Reggel ötfokos, metsző hidegben, széllökésekben gazdag úton vágunk neki a csúcsnak. A bokrokba, sziklákba és néhol fém lépcsőfokokba kapaszkodva mászunk a tetőig. Az egyik, a házban éjszakázó család vissza is fordul, a gyerekekre nehezék kellene, hogy ne vigye el őket a szél. A kilátás viszont parádés.

 

 

 

Visszafelé egy raszta, 30 körülinek kinéző srác vesz fel az autójába. Tanár a helyi suliban, harmadszor volt fent a Pinnacles-ön. A hostelig visz minket, ahol összeszedjük magunkat a másnapi induláshoz. Belefér még egy szkájpolás este Évi anyukájával a helyi könyvtár előtt üldögélve, ahol nonstop van ingyen wifi.

 

Október 08

10-kor indulunk az Intercity társasággal észak felé: Évi Bombay-ig megy, ahol a Vimutti Forest Monastery vendége lesz, Atti Aucklandig, majd tovább Kaukapakapa-ba, egy tíz napos elvonulásra. 

 

25 Sept - 05 Oct, Katikati, New Zealand

 

A nandi-i reptér (Fiji) 2-es kapujánál állunk, már mindenki más felszállt az Aucklandbe tartó gépre. Évi a check-in pult mellett állva beszél türelmesen a telefonba, egy új-zélandi bevándorlási hivatalnok a vonal másik végén. Nem, nincsenek barátaink Új-Zélandon. Csak az Északi Szigeten tervezünk tartózkodni. Hogy mi a célunk ezzel a látogatással? Nem, nincs jelentős mennyiségű készpénz most nálunk. Igen, van bankszámlája mindkettőnknek. Hogy mennyi a napi limitünk? Ja, hogy a teljes fedezet mennyi mögötte? És tudjuk-e ezt kivonattal bizonyítani? Ilyen kérdések és válaszok röpködnek, míg végül zöld jelzést kapunk, azzal a feltétellel hogy a reptéren majd személyes találkozó alkalmával prezentálunk egy bankszámlakivonatot. Aucklandbe érkezve már várnak minket (tényleg elég fejlettek lehetnek már az arcfelismerő rendszerek), és úgy másfél óra elteltével már kinn is vagyunk a reptérről, kissé leharcolva, de győztesen. A részletekkel nem untatnánk senkit, elég annyi, hogy további, úgy egyórás kikérdezősdi után sikerül meggyőzni a hivatalt, hogy kettőnk összegyűjtött pénze elég, hogy kihúzzuk két hónapig itt. Sőt átcsúszunk a Biosecurity-n is, miután Évi túracipőjét megtisztítják a potenciális veszélyforrást jelentő sártól (még rajta Indonézia pora), viszont Atti Ázsiában gyűjtött magkollekcióját ki sem szúrják a speciális átvilágítóban (többek közt vetőmagot sem lehet behozni az országba).

Egy aucklandi, belvárosi hostelben eltöltött éjszaka után a szabad délelőttünk vásárlással töltjük. Hideg van. szerencsére hamar rátalálunk egy túraboltra, ahol szezonvégi leárusított gyapjúzoknit, kesztyűt, sapkát és miegyebet szerzünk. Kétség nem fér hozzá, hogy szükségünk van minderre a trópusi klíma után. Kora délután már úton is vagyunk Katikati felé, délre utazunk Jo és Rex farmjára.

 

 

 

A kert

Az első "igazi" permakultúra-elveket követő kisgazdáknál 10 napot töltünk. Rex és Jo, a brit-új-zélandi páros négy éve kezdte nulláról a kertjét építeni. A konvencionális gazdálkodás által tönkretett, végletekig kihasznált, kopár földet masszívan komposztozva és mulcsozva ma már igen szép (és jóízű) eredményeket érnek el. A szinte állandó szél miatt mindent ennek figyelembevételével kellett tervezni, szél-árnyékolókat ültetni és építeni. Többszáz fát telepítettek, a legelőt helyi fajokkal újra-erdősítve, továbbá van egy szépen növekvő citrus-liget, feijoa és más gyümölcsök is. Az emelt ágyásokban káposztafélék, tök, hagyma, krumpli, zeller, salátafélék és fűszernövények, a melegházban már paprika és paradicsom is van.

 

Építünk roppant precíz és tudományos komposzthalmokat.

 

 

 

 

Ágyásokat készítünk elő, mulcsozunk és ültetünk, gazolunk (hiába, úgy tűnik, ezt a menő permakultúra-művelők sem ússzák meg), kerítést bontunk, hogy a cuki malacoknak nagyobb játszótere legyen, kaszálunk ( birkák csak a szomszédban működnek). A leghidegebb és nyirkosabb reggeleken a melegházban locsolgatunk, gazolunk.

 

 

 

 

 

 

 Még egy Sepp Holzer-inspirálta új ágyást (Hugelkultur) is emelünk egy norvég és egy amerikai wwooferrel együtt dolgozva. A domb aljába rakott fahalom lassan, évek alatt bomlik le, folyamatosan tápanyagot szolgáltatva a növényeknek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fenntartható praktikák, önellátási kísérletek

Új-Zélandon úgy gyűjtik az esővizet, ahogy nálunk mindenki kutat ás. Ezen a vidéken a csapadék elegendő az egész éves vízellátás fedezésére egy ekkora háztartásban (fürdés, locsolás, főzés). A városi vízhálózatokon kívül eső helyek jellemzően hatalmas víztartályokba folyatják a fémtetőkön összegyűlt vizet. Sokan, mint házigazdáink is és így mi is, szűretlenül isszák. Gyors, víztakarékos zuhanyozásokkal, mosogatással és a komposztvécé gyakori használatával spórolnak az időnként csökkenő vízkészlettel.

A kinti komposztvécé használatát gyorsan megszokjuk, de a kényelem kedvéért bent azért megmaradt a vízöblítéses angol verzió is. Egy év alatt bomlik le minden biztonságosan a komposzthalomban, amit aztán a fák alá terítenek, így a körforgás teljes marad.

Rexnek van egy nyugdíjas korú traktora, de a munkák nagy részét enélkül, kézi erővel végzi. A a fűnyírás helyett amíg lehet, kaszál: ez kíméletesebb az élővilággal, nem zajos, és a zsebet sem terheli (ellentétben a háttal).

A két malac által pottyantott végtermékek segítségével készül a komposzt, ehhez jön a konyhai hulladék, aminek menyisége nem elhanyagolható, hiszen a konyha vegetáriánus (bár a malacok boldogan felfalják a banán- és narancshéjat is). A lekaszált fű, a fanyesedék, a fatüzelésű kályhából kikerülő hamu is újabb rétegekként a komposztban végzi, sőt a kiszedett gaz is komposztálásra kerül.

 

Teljen a bendő rendben

A legtöbb étel Jo-ék kertjéből kerül az asztalra, itt a klímának köszönhetően télen is van friss saláta, spenótfélék. A kertben bőven található, narancs-szerű tangeloból minden nap eszünk és iszunk. Sütőtökből pedig terem annyi, hogy többször is kóstolhatunk a betárazott készletből. A konyhai alapanyag másik része a helyi "bio-zöldségestől" érkezik.

Egészségtudatos házigazdáinknál minden magot, hüvelyest beáztatnak felhasználás előtt a fitinsav káros hatásainak semlegesítésére. Így kerül minden este előkészítésre a másnapi, magokkal kevert müzli-reggeli is, amihez friss gyümölcs és házi joghurt társul. Ebédre, vacsorára sűrű  krémleveseket főz Jo, gazdag saláták készülnek ehető virágokkal megszórva. A kertben nem, de a  környéken bőven terem avokádó, mellé kovászos teljes kiőrlésű búza kenyér sül és házi savanyúkáposzta dukál. Remek a hajdina egytál édeskrumplival (meg nem mondanánk, hogy hajdinából készült), Jo különleges krumplisalátája és hummusza is. A nyers karfiol curry (Curry Cauliflower Salad) lesz Évi kedvence, a nyers desszertek Attié (a The Real Cheezecake-et, az All American Apple Pie-t és a csokitortát próbáljátok ki, mind egyszerű és egyszerűen kiváló). Alább Jo letölthető receptkollekciói, in English:

Fő-tt-ételek Nyers desszertek Nyers levesek Nyersételek

 

Könyvtár 

A masszív könyvtárból naponta szedünk elő érdekes darabokat, lássatok alább egy ajánlót:

 

Paul Pitchford: Healing with Whole Foods

Susanna Lyle: Discovering Vegetables,Herbs &Spices

David Berceli: The Revolutionary Trauma Release Process

Patrick Whitefield: How to Make a Forest Garden

Masanobu  Fukuoka: The One Straw Revolution

Ronald D. Siegel: The Mindfulness Solution

Tara Bennett-Goleman: Emotional Alchemy

Dan Millman: No Ordinary Moments

Dan Millman: Everyday Enlightenment

Eric Toensmeier: Perennial Vegetables

Martin Crawford: Creating a Forest Garden

Ken Fern: Plants for a Future

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egész-ség

Jo-tól, aki az organikus kertészkedés mellett (ön)gyógyítási és spirituális utakkal is kísérletezik, kapunk

bemutatót az EFT-ből (ennek megalapozottságáról megoszlanak a vélemények),

az Open Focus nevű technikából (nehéz leírni, mi is ez, mindenesetre mi kipróbáltuk, ajánljuk, nagyon hasznosnak találtuk!),

valamint egy krónikus trauma/stresszlevezető gyakorlatból is (ez egy “tornagyakorlat”-sorozat, ami segít kirázni az emberből a stressz felgyülemlett fizikai gócait - jól használható, lesz hozzá egy leírás később).

 

Szabadnap

Az itt töltött 10 napba belefér egy hegyenalvós túra is, amihez vendéglátóink kinézik a legnapsütésesebb napokat, ellátnak bennünket étellel, hálózsákokkal, túratérképpel, sőt autóval hoznak-visznek a túra végpontjaitól. Kora délután, néhány órányi délelőtti kertelés után indulunk a hegyre. Szó szerint árkon, bokron keresztül. Jópárszor kerül le, majd fel a cipő a lábunkra, hogy átkeljünk a kanyargó patakon. Madárcsicsergés, vízcsobogás és a zöldellő bokrok, fák illata kísér bennünket fel a hegyre, ahol egy remek turistaház vár bennünket éjszakára.

 

 

A ‘Department of Conservation’ által üzemeltetett hegyi pecók népszerűek a kiwik körében. 5-15 dollárért - a ház felszereltségétől függően - vehető igénybe egy matrac az emeletes ágyakkal felszerelt szobákban. Konyha is akad mindenhol, néhol teljes felszereltséggel (edények, főzőlapok), van ahol csak munkapulttal, a többit hozza magával a vándor. Egy csapatnyi fiatal már elfoglalta az egyik szobát, a beléptünkre nem nagyon hatódnak meg, mi köszönünk rájuk. Itt tudatosítjuk csak igazán a kultúrsokkot: 8 hónapos, DK-Ázsia és Óceánia szigetein töltött időnk a barátságos, közlékeny, nyitott, mosolygós és közvetlen (tudunk még további pozitív jelzőket?) népekkel megváltoztatott minket és lefagyunk a fagyos kiwiktől. Jaj, szegény mi, senki sem szalad üdvözlésünkre, és kérdezgeti, honnan jöttünk, hová tartunk - pedig hogy untuk ezt már egy időben! :D

 

 

 

Másnap reggel megnézhetünk néhány vízesést útközben, majd egy hosszú, szeles irtáson átvágva csodaszép erdőben tesszük meg az utolsó órákat. Az utunk végén lévő kilátóhoz jön értünk Jo.