A nandi-i reptér (Fiji) 2-es kapujánál állunk, már mindenki más felszállt az Aucklandbe tartó gépre. Évi a check-in pult mellett állva beszél türelmesen a telefonba, egy új-zélandi bevándorlási hivatalnok a vonal másik végén. Nem, nincsenek barátaink Új-Zélandon. Csak az Északi Szigeten tervezünk tartózkodni. Hogy mi a célunk ezzel a látogatással? Nem, nincs jelentős mennyiségű készpénz most nálunk. Igen, van bankszámlája mindkettőnknek. Hogy mennyi a napi limitünk? Ja, hogy a teljes fedezet mennyi mögötte? És tudjuk-e ezt kivonattal bizonyítani? Ilyen kérdések és válaszok röpködnek, míg végül zöld jelzést kapunk, azzal a feltétellel hogy a reptéren majd személyes találkozó alkalmával prezentálunk egy bankszámlakivonatot. Aucklandbe érkezve már várnak minket (tényleg elég fejlettek lehetnek már az arcfelismerő rendszerek), és úgy másfél óra elteltével már kinn is vagyunk a reptérről, kissé leharcolva, de győztesen. A részletekkel nem untatnánk senkit, elég annyi, hogy további, úgy egyórás kikérdezősdi után sikerül meggyőzni a hivatalt, hogy kettőnk összegyűjtött pénze elég, hogy kihúzzuk két hónapig itt. Sőt átcsúszunk a Biosecurity-n is, miután Évi túracipőjét megtisztítják a potenciális veszélyforrást jelentő sártól (még rajta Indonézia pora), viszont Atti Ázsiában gyűjtött magkollekcióját ki sem szúrják a speciális átvilágítóban (többek közt vetőmagot sem lehet behozni az országba).
Egy aucklandi, belvárosi hostelben eltöltött éjszaka után a szabad délelőttünk vásárlással töltjük. Hideg van. szerencsére hamar rátalálunk egy túraboltra, ahol szezonvégi leárusított gyapjúzoknit, kesztyűt, sapkát és miegyebet szerzünk. Kétség nem fér hozzá, hogy szükségünk van minderre a trópusi klíma után. Kora délután már úton is vagyunk Katikati felé, délre utazunk Jo és Rex farmjára.
A kert
Az első "igazi" permakultúra-elveket követő kisgazdáknál 10 napot töltünk. Rex és Jo, a brit-új-zélandi páros négy éve kezdte nulláról a kertjét építeni. A konvencionális gazdálkodás által tönkretett, végletekig kihasznált, kopár földet masszívan komposztozva és mulcsozva ma már igen szép (és jóízű) eredményeket érnek el. A szinte állandó szél miatt mindent ennek figyelembevételével kellett tervezni, szél-árnyékolókat ültetni és építeni. Többszáz fát telepítettek, a legelőt helyi fajokkal újra-erdősítve, továbbá van egy szépen növekvő citrus-liget, feijoa és más gyümölcsök is. Az emelt ágyásokban káposztafélék, tök, hagyma, krumpli, zeller, salátafélék és fűszernövények, a melegházban már paprika és paradicsom is van.
Építünk roppant precíz és tudományos komposzthalmokat.
Ágyásokat készítünk elő, mulcsozunk és ültetünk, gazolunk (hiába, úgy tűnik, ezt a menő permakultúra-művelők sem ússzák meg), kerítést bontunk, hogy a cuki malacoknak nagyobb játszótere legyen, kaszálunk ( birkák csak a szomszédban működnek). A leghidegebb és nyirkosabb reggeleken a melegházban locsolgatunk, gazolunk.
Még egy Sepp Holzer-inspirálta új ágyást (Hugelkultur) is emelünk egy norvég és egy amerikai wwooferrel együtt dolgozva. A domb aljába rakott fahalom lassan, évek alatt bomlik le, folyamatosan tápanyagot szolgáltatva a növényeknek.
Fenntartható praktikák, önellátási kísérletek
Új-Zélandon úgy gyűjtik az esővizet, ahogy nálunk mindenki kutat ás. Ezen a vidéken a csapadék elegendő az egész éves vízellátás fedezésére egy ekkora háztartásban (fürdés, locsolás, főzés). A városi vízhálózatokon kívül eső helyek jellemzően hatalmas víztartályokba folyatják a fémtetőkön összegyűlt vizet. Sokan, mint házigazdáink is és így mi is, szűretlenül isszák. Gyors, víztakarékos zuhanyozásokkal, mosogatással és a komposztvécé gyakori használatával spórolnak az időnként csökkenő vízkészlettel.
A kinti komposztvécé használatát gyorsan megszokjuk, de a kényelem kedvéért bent azért megmaradt a vízöblítéses angol verzió is. Egy év alatt bomlik le minden biztonságosan a komposzthalomban, amit aztán a fák alá terítenek, így a körforgás teljes marad.
Rexnek van egy nyugdíjas korú traktora, de a munkák nagy részét enélkül, kézi erővel végzi. A a fűnyírás helyett amíg lehet, kaszál: ez kíméletesebb az élővilággal, nem zajos, és a zsebet sem terheli (ellentétben a háttal).
A két malac által pottyantott végtermékek segítségével készül a komposzt, ehhez jön a konyhai hulladék, aminek menyisége nem elhanyagolható, hiszen a konyha vegetáriánus (bár a malacok boldogan felfalják a banán- és narancshéjat is). A lekaszált fű, a fanyesedék, a fatüzelésű kályhából kikerülő hamu is újabb rétegekként a komposztban végzi, sőt a kiszedett gaz is komposztálásra kerül.
Teljen a bendő rendben
A legtöbb étel Jo-ék kertjéből kerül az asztalra, itt a klímának köszönhetően télen is van friss saláta, spenótfélék. A kertben bőven található, narancs-szerű tangeloból minden nap eszünk és iszunk. Sütőtökből pedig terem annyi, hogy többször is kóstolhatunk a betárazott készletből. A konyhai alapanyag másik része a helyi "bio-zöldségestől" érkezik.
Egészségtudatos házigazdáinknál minden magot, hüvelyest beáztatnak felhasználás előtt a fitinsav káros hatásainak semlegesítésére. Így kerül minden este előkészítésre a másnapi, magokkal kevert müzli-reggeli is, amihez friss gyümölcs és házi joghurt társul. Ebédre, vacsorára sűrű krémleveseket főz Jo, gazdag saláták készülnek ehető virágokkal megszórva. A kertben nem, de a környéken bőven terem avokádó, mellé kovászos teljes kiőrlésű búza kenyér sül és házi savanyúkáposzta dukál. Remek a hajdina egytál édeskrumplival (meg nem mondanánk, hogy hajdinából készült), Jo különleges krumplisalátája és hummusza is. A nyers karfiol curry (Curry Cauliflower Salad) lesz Évi kedvence, a nyers desszertek Attié (a The Real Cheezecake-et, az All American Apple Pie-t és a csokitortát próbáljátok ki, mind egyszerű és egyszerűen kiváló). Alább Jo letölthető receptkollekciói, in English:
Fő-tt-ételek Nyers desszertek Nyers levesek Nyersételek
Könyvtár
A masszív könyvtárból naponta szedünk elő érdekes darabokat, lássatok alább egy ajánlót:
Paul Pitchford: Healing with Whole Foods
Susanna Lyle: Discovering Vegetables,Herbs &Spices
David Berceli: The Revolutionary Trauma Release Process
Patrick Whitefield: How to Make a Forest Garden
Masanobu Fukuoka: The One Straw Revolution
Ronald D. Siegel: The Mindfulness Solution
Tara Bennett-Goleman: Emotional Alchemy
Dan Millman: No Ordinary Moments
Dan Millman: Everyday Enlightenment
Eric Toensmeier: Perennial Vegetables
Martin Crawford: Creating a Forest Garden
Ken Fern: Plants for a Future
Egész-ség
Jo-tól, aki az organikus kertészkedés mellett (ön)gyógyítási és spirituális utakkal is kísérletezik, kapunk
bemutatót az EFT-ből (ennek megalapozottságáról megoszlanak a vélemények),
az Open Focus nevű technikából (nehéz leírni, mi is ez, mindenesetre mi kipróbáltuk, ajánljuk, nagyon hasznosnak találtuk!),
valamint egy krónikus trauma/stresszlevezető gyakorlatból is (ez egy “tornagyakorlat”-sorozat, ami segít kirázni az emberből a stressz felgyülemlett fizikai gócait - jól használható, lesz hozzá egy leírás később).
Szabadnap
Az itt töltött 10 napba belefér egy hegyenalvós túra is, amihez vendéglátóink kinézik a legnapsütésesebb napokat, ellátnak bennünket étellel, hálózsákokkal, túratérképpel, sőt autóval hoznak-visznek a túra végpontjaitól. Kora délután, néhány órányi délelőtti kertelés után indulunk a hegyre. Szó szerint árkon, bokron keresztül. Jópárszor kerül le, majd fel a cipő a lábunkra, hogy átkeljünk a kanyargó patakon. Madárcsicsergés, vízcsobogás és a zöldellő bokrok, fák illata kísér bennünket fel a hegyre, ahol egy remek turistaház vár bennünket éjszakára.
A ‘Department of Conservation’ által üzemeltetett hegyi pecók népszerűek a kiwik körében. 5-15 dollárért - a ház felszereltségétől függően - vehető igénybe egy matrac az emeletes ágyakkal felszerelt szobákban. Konyha is akad mindenhol, néhol teljes felszereltséggel (edények, főzőlapok), van ahol csak munkapulttal, a többit hozza magával a vándor. Egy csapatnyi fiatal már elfoglalta az egyik szobát, a beléptünkre nem nagyon hatódnak meg, mi köszönünk rájuk. Itt tudatosítjuk csak igazán a kultúrsokkot: 8 hónapos, DK-Ázsia és Óceánia szigetein töltött időnk a barátságos, közlékeny, nyitott, mosolygós és közvetlen (tudunk még további pozitív jelzőket?) népekkel megváltoztatott minket és lefagyunk a fagyos kiwiktől. Jaj, szegény mi, senki sem szalad üdvözlésünkre, és kérdezgeti, honnan jöttünk, hová tartunk - pedig hogy untuk ezt már egy időben! :D
Másnap reggel megnézhetünk néhány vízesést útközben, majd egy hosszú, szeles irtáson átvágva csodaszép erdőben tesszük meg az utolsó órákat. Az utunk végén lévő kilátóhoz jön értünk Jo.
No comments :
Post a Comment