A spirál 10 napja / 10 Days of Building

Csörögnek az üvegek, csuszatol a kőműveskanál, a hullámok moraja idehallatszik a közeli partról. Nagy fák árnyékában, a bungalók mögött építjük a spirált, amelybe gyógy-és fűszernövényeket ültet majd Kavita. A német páros kérése az volt, hogy használjuk építőanyagnak a hegynyi üres üveget, amit a resort 3 éves működése alatt gyűjtöttek össze. Jó egy napig tervezgettük a spirált, majd a második napra kiderült, hogy a Maria-tól kapott 8-as design (dupla spirál) itt mégsem fér el, így egy szimpla spirált építünk. Üvegek és beton, 1.6 m sugárral, kb 1 m magas lesz a közepe, és 50 cm széles földsávba lehet majd ültetni. Csak jussunk el odáig..:) 

Az üvegek összeválogatása és áthordása az „építési területre” beletelt egy napba. A betonkeverésben, homok-hordásban szerencsére kaptunk segítséget Dua, az egyik itt dolgozó srác személyében. Dua keveri a betont, míg mi rakjuk az üvegeket és simítunk, és tömörítünk, és újabb üvegeket rakunk, boros és oyster-szószos vegyesen, mert így lehet szépen fordulni a körívvel. Téglát sem sokszor raktunk életünkben egymásra, nemhogy borosüvegeket (azokat inkább kiüríteni szerettük), szóval van itt mit tanulni és kikísérletezni.. Az egész projekt egy nagy kísérlet, majd meglátjuk, látjátok, mi lesz belőle. Én bízom benne, hogy egy spirál a fűszernövényeknek. :)

Nyolcadik napja vagyunk itt, a délelőtti kő(illetve üveg)műves műszak után már csak vonszoljuk magunkat. Ma már kevéssé volt lelkes segítőnk Dua, úgy tűnik ő is elfáradt kissé, de helyette jött Keap. Keap nagyon profinak tűnt szintén, de mikor 10 lapát homokhoz hozzáöntött egy fél zsák cementet, elkezdtünk kételkedni a hozzáértésében. A délelőtt végére szépen belejött, és keverte-hordta az anyagot.

...nézzétek meg mi lett belőle:

01 Feb, Leltározunk

Több mint egy hónapja vagyunk úton, és hamarosan egy újabb fejezet következik a myanmari (burmai) elvonulással. Ez idő alatt nem várható post, így azt gondoltuk érdemes egy számokkal is megtűzdelt összefoglalót gyártani:

3 helyen önkénteskedtünk eddig 7+9+11 napig, összesen ez 2100+2700+0 bahtba került kettőnknek, nem számítva az utazási költségeket és az egyéb helyeken eltöltött éjszakákat és enni-innivalókat.

6 különböző helyen éjszakáztunk, beleszámítva az éjszakai vonatot is.

Atti négy helyen vágta el a lábát a tengerben alattomosan bujkáló, rossz szándékú sziklák miatt.

Évinek leltározhatatlan mennyiségű karcolás, csípés és vágás éktelenkedik a lábán, hála a rövidnadrágos dzsungeltúráknak.

Jártunk 4 nagyvárosban, több kisvárosban és faluban.

Utaztunk kisbusszal, nagybusszal, vonattal, repülővel, moto-val, taxival, songthaew-val (pickup jellegű kisteherautó), skytrain-nel, metroval, hajóval és biciklivel.

Kettőnknek immáron 5 ruharadarabja lett szalonképtelen a mosási és mosatási hiányosságoknak köszönhetően, tehát hamarosan következnie kell egy vásárlós napnak, amit annyira szeretünk.

Összesen 3 korsó sört és 2 koktélt fogyasztottunk el ketten ez idő alatt, ami eddigi Ázsia-útjainkhoz képest bakkfittynek tekinthető mennyiségű alkohol.

Nyakára hágtunk viszont 4 csomag dohánynak, ami kevésbé tiszteletreméltó teljesítmény.

Atti összevideózott és fényképezett 100+ GB-nyi anyagot, amiből mindeddig 2 db értékelhető videót szerkesztett (hamarosan vetítjük).

Készítettünk 3 komposzthalmot, megkomposztoztunk kb 20 gyümölcsfát és két veteményeskertet.

Megettünk k.... sok banánt. Meg rizst. És chilit. Megittunk számtalan páratlanul finom csésze kávét és pár friss, saját készítésű gyümölcsturmixot (mangó, papaya, dragonfruit, ananász).

Gyűjtöttünk 4-féle bazsalikommagot, amit viszünk magunkkal a következő kertekbe.

Egyszer sem ettünk duriant. Sajnos. Még...:)

Építettünk egy egész nagy spirál-kertet. Megmozgattunk úgy 1500-2000 db üveget, több alkalommal is, hogy a spirál megépülhessen. Beépítettünk még 4 zsák cementet, 15 talicska homokot, kb. ugyanennyi földet, egy talicska lótrágyát (köszi Leena!), sok-sok ágat és levelet, meg jónéhány kagylót is.

Részt vettünk két-két bónusz snorkel-kiránduláson és tűzzsonglőrbemutatón.

Megcsodáltunk jónéhány napfelkeltét és naplementét a tengeren.

Kiolvastunk 3-3 könyvet (Toby Hemenway: Gaia's Garden - A Guide to Home-Scale Permaculture; Bronwen Ewans: Bridging the Cultural Divide; Henepula Gunaratana Mahathera: Mindfulness in Plain English; Romain Gary: A virradat ígérete).

20 Jan – 03 February, Koh Thmei

A cold lemon drink is served to us just after getting off the boat on our arrival to Koh Thmei. This small resort is run by a German couple, Kavita and Michael. We have come here to volunteer for a week, and they want us to build a herb spiral. We have collected some info on building herb spirals, including an awesome double-spiral design – thanks to Maria in 3H! We get a room just under the water tank, which is simple but also special – no other guest has such a centrally located room. :)
 
The island is theoretically part of the Reap National Park, and has only a few inhabitants (mostly fishermen), this little resort, and a police station. You can see plenty of wildlife: sea eagles and fruit bats in the sky, snakes, spiders and scorpions on the ground; sounds tempting, or does it ...? :) The owners have several dogs, two pigs (just for fun, I suppose – though they eat up all the kitchen waste) – and Leena, the pony. Leena has free access to the whole area: she walks and gallops around, trying to find edible munchies here and there. It's pretty odd when you meet her when walking on the beach. Noémi, you would love her! :)


Kavita és Michael 3 éve indtította a Koh Thmei Resortot: 40 éves bérlet, 3 hektár területen, 8 bungalóval, 0-ról felépítve. 7 helyi dolgozik és lakik itt, időnként egy-két önkéntessel kiegészítve. Kavita viszi a konyhát,Michael üzemeltet és a foglalásokat intézi. Az esős évszakban kevés vendég és staff (javarészt szabadságon). Saját kutakból jön a víz, a főzéshez is ezt használják, a helyiek isszák is. A vendégeknek szállítják a ballonos vizet. Napkollektoros rendszer adja a meleg vizet a konyhának és egy fürdőnek, napelemek szolgáltatják az energiát napközben, erre használt növényi olajjal járó generátorok segítenek rá, ha nagyobb az energiaigény. A szennyvizet ülepítés után homokágyas (1m homok, 30 cm kagylótörmelék) tisztítórendszer szűri, a rajta többszörös sebességgel növekvő növények, fák segítségével. Michael szerint a vendégek produktumától függ, épp mi nő. Volt hogy sok paradicsom, most épp papaya- és egyéb fák. A szűrt víz már akár locsoláshoz használható, gyakorlatilag szagtalan. A konyhai hulladék a malacoknak megy, komposztnak már szinte nem is marad. Az egyéb hulladékot elégetik. Az országban nincs recycling.
 
Néhány munkás nap után igazi felüdülés a délutáni kétórás ingyen snorkel-trip a szomszédos szigetre, ahol a partról besétálva lehet a közeli reef élővilágát lebegve szemlélgetni. Ezen a szigeten sincs sokkal több lakó, úgy 30 körül + egy katonai bázis. A kikötőnk egy magára hagyott resort, amit a bérlő felhúzott, majd itthagyott – van még kilencvenpár éve, hogy visszajöjjön. Sok a kínai befektető, akik egész szigeteket vesznek itt tartós bérbe (például 40 évre, mint Michaelék a resortjuk 3 hektáros területét, vagy 99 évre, mint ennek a helynek az építője).


A hosszú, aranyló homokparton sétálgatni bizony jó, amikor elfáradtunk a vízben lebegésben. Még egy, a tengerbe folyó édesvizű patakocskát is találunk, benne halakkal. Kilátás pedig a „mi” szigetünkre, és Rabbit Island, meg a vietnami Phu Quoc szigete is látszik a távolban. Aztán visszapöfögünk Koh Thmei-re, hogy aztán hamar vacsora legyen, és reggel korán kelhessünk egy dzsungel-sétára munka előtt.
 
A reggeli, ebéd és vacsora szállásunk személyzetével és a házigazdákkal együtt folyik. Reggeli kambodzsai módra: rizs, zöldségleves, tojás vagy tofu sütve, és változatos chiliszószok. Szerencsére vega-létünket figyelmesen kezelik, minden étkezéskor van külön vega étel, plusz valamilyen hal, nomeg a staffnak a saját kis húsos főétele is. Kavita is vega, khmer-német ételei közül – amiket magukak és nekünk főz - jobban bírjuk a khmer ízvilàgot. A krumpli és paprika dominàlta currykkal kissé betelünk az első hét után. A vendégeknek viszont gyönyörű és óriási adag salátákat is visznek, és jobban használják a helyi fűszereket is. A fél 8-as reggeli után indul a vendégsereg reggeliztetése, nekünk meg az építkezés. Egy árnyas hátsó kert a játszóterünk, és az egész resort területe a vadászterület, ahol építőanyagokat kereshetünk a spirálhoz. A fél 12-es kezdésű ebéd után még lenyomunk egy kétórás "műszakot", hogy haladjon az építkezés. A délutàn többi része a tengerparton lazulva, az erdőben sétálva vagy az étteremben olvasgatva telik. Többször is nekivágunk a szigetet felfedezni, 2-3 óra kalandozás után viszont elfogynak az utak és marad a sűrû dzsungel. Az illegális fakitermelés sajna elérte ezt a szigetet is, nemzeti park ide vagy oda. Így a partközelben kevés a nagy fa, illetve az ösvényeket sokszor kivágott vagy kidőlt fák keresztezik.
 
A németes szervezettségű (jólvanna', de ez az általánosítás eddig még mindig bejött...) resort életében azért megvan a kellő lazaság: délutáni pihenő mindenkinek, este 1-2 ingyenpia a mindig vidám és egmást ugrató staffnak, akik reggel-este, munka és menet közben bármikor spontán dalra fakadnak. Ez csak az esti zuhanyzásukkor zavaró kicsit, amikor mi már aludnánk a víztornyunkban. Amúgy meg mindenki tudja, mi a dolga, kezdve a szennyvízszűrő rendszer kezelésétől a generátorok üzemeltetésén át Leena etetéséig. A nyelvi korlátokon nem volt minden esetben könnyű átlépnünk. Néhány alap khmer kifejezést ("kérek még egy kis rizst", "köszönöm") megtanultunk:) ...de a kapcsolat azért inkább felszínes marad, ahogy Michaelékkal is, akik bár kiválóan beszélnek angolul, inkább németre váltanak, amint lehet (drága Lackó unokatesóm, jól jött volna társaságod, meg a munkás kezed is, pláne a német-tudásod - Évi).
 
Michaelnek hála, kapunk egy ingyentaxit vissza a thai határig, ami luxusutazás az idefelé-úthoz képest. Első megállónkkor egy népszerű étkezőhekyen szerzünk egy friss, félig bevagdosott zöldmangót,amihez chilivel összesütött, darabos barnacukor jár: ez bizony nyamm, sőt nyammnyamm (finom, és helyi különlegesség).

20 Jan, Sihanoukville - Koh Thmei island

Starting the day early as usual we head to the marketplace where minibuses, tuk-tuks and taxis are waiting for their customers. There is a 30 km ride ahead of us to get to Koh Kchang fishing village where the boat deaparts to Koh Thmei island, the scene of our next volunteering session. We try to get prepared for the negotiaton and actually it goes quite smoothly. We are the first customers to book seats in a minibus for USD 5 (2 people), departing one hour later. In the meantime we have some breakfast. When we walk back to our bus, it has been already packed with locals and their goods so much that it would all fit comfortably into three buses. The driver tries to reorganize the passengers and their luggage, making children sit on the packets in the trunk. There is still no chance for us to have even a tiny place to get on. Of course taxi drivers keep coming to offer their cars for USD 20. Finally our bus driver arranges us a taxi for USD 10. It turns out that it is a shared taxi. After picking up two passengers next to the driver and two in the back amongst the packets (with the back door open) we invite one of them to share the backseats. Anyway, this set-up is still so much more comfortable than the minibus, and cheaper than a private taxi would have been.

 

The boat trip takes about an hour to Koh Thmei island, Reap National Park, among lush mangroves with a view to other islands of Cambodia and even to not-so-far Vietnam.

19 Jan, Thailand - Cambodia

After breakfast Chok drives us to Chanthaburi where we get on a minibus to Trat city (THB 70/person), then continue on another minibus (THB 120/person) to Hat Lek, the Thai-Cambodian border.

On the bus to Trat, a daydream comes about a similarly well-organised country as Thailand but soon we have to face the Cambodian reality. After a half-hour negotiation at the border with a very pushy agent organizing a bus to Sihanoukville (our next stop) we leave behind this nervous and shouting tout. We find two moto drivers to cross the river and arrive to a dusty bus station of Koh Khong, the Cambodian side of the border. Yo can enjoy the next episode of Negotiations during the moto fare: the driver of Atti tries to increase the price two times during the 10-minute trip but Atti remains rock solid in his attitude and we make it for 160 baht (2 of us).

This coming episode is called 'the Sihanoukville bus scam. 2 guys sitting at a desk selling tickets. They say the price is 600 baht, we try to lower it to 400. After a while we walk away, a couple of minutes later the moto drivers ride after us saying "400 baht OK". We walk back, wait for the bus, after an hour we give up waiting and ask for the money back, thinking we stay in town for the night and try again in the morning. No luck, the people start to point at each other and none takes responsibility. Finally a guy arrives with an air filter, installs it, we depart. After 3 hours on a bumpy road, another bus comes from the opposite direction. We stop by the road to change for the other vehicle. Tourists hurry across the busy road with their backpacks to jump on the next bus which is already full, so we end up sitting between the rows of chairs on 10 cm-tall plastic stools, arriving late evening to town.

We take a walk in Sihanoukville, have some dinner and fall into bed in a homestay, at USD 5 for a room.

12 Jan, Atti és a Bodhi-tree

Egy Ficus Religiosa, avagy Bodhi fa alatt ülök a bungalónk mellett, túl a bőséges ebéden és egy félórás szundításon. A fa előtt egy mini-szentély, körötte szimmetrikusan elrendezett emelt ülőhelyek vannak kialakítva. Leülvén a fa tulajdonságai ötlenek eszembe: szilárd, életteli, fentről és lentről táplálkozik, ellenálló, de egyben rugalmas, az élet központja (a 'fig tree' rengeteg létformának ad otthont), nyugalmat áraszt és biztonságot sugároz, menedéket, árnyat ad...ezeket fél-automatikusan magamra húzom és a légzésemre fókuszálok. Az eddig néptelen úton thai turisták motorjai zúgnak el, érces hangon röfögő kipufogóval felszerelt pickupok és dudáló teherautók jelennek meg a hangtérben. A fejemen megtelepszik egy légy, majd mászkálni kezd. Megérkezik a zümmögő moszkitó a hajnali tornámról, és a szemem körül mászkál már az annak nedvességére pályázó kis szárnyas izé is. Egy hangya pottyan a fejemre, majd a fülem mögé mászik, egy másik a szakállam erdejében tör utat. A bajuszomban találkoznak és eszmét cserélnek. Ekkor egy cifrának és hangosnak indult káromkodás kíséretében megpróbálom egy mozdulattal lesöpörni az összes izgő-mozgó lényt... majd visszatérek a légzésem figyeléséhez.

Faa Sai még mindig

Repül velem a hinta, előre és hátra, alattam aranyló homok, a fejem felett egy megbízható, komoly faág, amelyre a hintát kötötték. Tőlem jobbra a most épp világoskéken ringó tenger, felette szikrázó nap, előttem az üres tengerpart. Csak pár thai srác pancsol a közeli szikláknál, térdig s tengerben, teljesen felöltözve. Kellemes szellő fúj és megfelelően meleg van, tehát mint kimerítő részletességű leírásomból rájöhettetek, bejött az élet. Chanthaburitól úgy 40 km-re vagyunk, egy munkás délelőtt utáni megérdemelt pihenésünket töltve, a Faa Sai resort önkénteseiként. Amúgy valószínűleg sosem jutunk el ide, a napi 5 óra munkáért viszont tisztességes szállás jár, forró zuhannyal, és napi három étkezés.

A resort kertje és a közeli farm elég munkát ad, tegnap háromszor furdultunk az öreg Ford pickuppal, hogy elhordjuk a hónapok alatt összegyűlt leveleket és ágakat. Maradt bőven holnapra is, és akkor már itt lesz Bronwen is, hogy megmutassa nekünk a kertet és talán az ághordásnál izgalmasabb munkát is adjon. Tania, a londoni önkéntes-társunk ma továbbindult Bangkokon át India felé. Pár nap alatt végeztünk az ágkupaccal, majd kertészkedésbe fogtunk Bronwennel, aki hihetetlenül energikus és belevaló házigazdának bizonyult. A Bangkokban ledolgozott hete után a hétvége jó részét velünk töltötte, komposztot készítettünk, hozzá trágyát hoztunk a bociktól, sokat mesélt a Thaiföldön népszerű EM használatáról és a kertben és a farmon telepített rengeteg különleges növényről. A resort természetes, kemikália-mentes gazdálkodást folytat, a farm területén pedig igyekszenek egy a környékre jellemző vizes élőhelyet megőrizni, helyi fajokkal. A komposzthoz és a papaya, durian, rambutan és egyéb gyümölcsfàk intenzív táplálásához elég sok trágya kell ám, így a negyedik napra a munkaruházatunk több mint árulkodó szagokat áraszt. Nem gondoltam, hogy pont itt fogjuk majd térdig benne állva lapátolni a tehéntrágyát, és bizalmas viszonyba kerülni a különböző, a föld és a növények számára nagyon is hasznos állati végtermékekkel.

09 – 19 Jan, Faa Sai Resort, Khung Wiman Beach, Thailand

We're 40 km off Chanthaburi town, at Khung Wiman beach, close to a fishing village. This area is much more popular with local tourists (mostly on the weekends) than to Westerners. There are only a few resorts and simple, local-style eateries along the beach.


The most eye-catching development is the bicycle route attached to the main road.
The resort and the close 20 acres farm is owned by Bronwen from New Zealand and Surin, her Thai husband. The farm is situated in a wetland conservation area called White Water Lake. The couple spend the weekdays working in Bangkok and stay at Faa Sai from Friday evening till early Monday morning only. They run the place together with the family of Surin's brother. They put tremendous work into building the resort, garden and farm during the past 10 years. The resort area had only a few trees in the beginning. Now it's a blooming eco-garden with hundreds of plant species, most of them endemic to Thailand.

The various herbs and plants serve as ingredients for their self-made soaps, oils and balms and some are used in the restaurant, too.

The different types of basils growing on the farm are especially tasty, we couldn't stop adding it to our meals, prepared by Sula, Surin's sister-in-law.

She is the boss in the kitchen and also keeps an eye on the staff and garden. It takes us a couple of days to break through her walls and become regular part of the resort life, be involved in cooking our meals, making our own salads, starting the day watering the garden together. We have the chance to experience a weekly shopping with the staff to fill the kitchen with delicacies at a local market (video is coming).


Spending hours together with Bronwen in the weekend is amazing. We are so grateful for each and every moment she shares with us, spreading not only interesting but useful information, stories about the garden, the resort and also their way of life. She opens up their world, answers our questions, teaches us by showing good techniques, like how to collect the cows’ manure or how to create a proper EM.

Her energetic personality and instructions makes us fulfill all the weekdays with tiring but enjoyable duties: creating new compost piles - mixing the kitchen compost, cow and chicken manure, leaves and EM; transporting rice straw for the three lovely cows to the farm from the nearby field; composting and planting new vegetable beds; composting fruit trees like papaya and durian.







It is not easy to keep up with the old gardener, Lung It while we load the truck with straw. He seems to have an endless source of energy and smile.


During a break at the farm, we feed the cows with bananas and the fish in the lake. Not to mention our little meditation sessions at the hut in the middle of the lake together with Tania, another volunteer from London.





Besides the five hours of work per day, we explore the area by bike, go to the sea for a swim and enjoy the magnificent sunsets at the beachside.

  
 We use our day-off to take a bike excursion to the nearby Kung Kraben reserve dedicated to conserving and planting mangroves.



It's heart-aching to leave Faasai: in a week time, we slowly recognize more and more tiny beauties and secrets of the garden: its special trees, flowers and herbs. Also people start to be more and more welcoming, sharing thoughts, feelings and private life details. Probably it is high time to say goodbye and use our freshly acquired knowledge – thanks to Bronwen – at another place.

08 - 09 Jan, 3H - FaaSai

It is time to say goodbye to the farm and take the yellow bus back to Chiang Mai at around 6.30 in the morning. After a 1-hour thai massage by blind masseurs and some lunch, we get on a train to Bangkok. It departs at 5pm and arrives around 8.30am the next morning with a 1.5 hour delay: 2nd class, upper beds, THB 860/person. The conductor makes the bed neatly with a clean sheet and blanket for everyone, and waiters keep coming to take orders for dinner and breakfast. In Bangkok we see no sign of the protest during our short stay. We get around by skytrain and metro to check the visa process at the Burmese Embassy. A 4.5 hour journey from Bangkok to Chanthaburi for THB 410/person includes a snack and water. From Chanthaburi bus station we need to take a taxi for THB 400 to our next stop, Faa Sai Resort.