A cold lemon drink is served to us just after getting off the boat on our arrival to Koh Thmei. This small resort is run by a German couple, Kavita and Michael. We have come here to volunteer for a week, and they want us to build a herb spiral. We have collected some info on building herb spirals, including an awesome double-spiral design – thanks to Maria in 3H!
We get a room just under the water tank, which is simple but also special – no other guest has such a centrally located room. :)
The island is theoretically part of the Reap National Park, and has only a few inhabitants (mostly fishermen), this little resort, and a police station. You can see plenty of wildlife: sea eagles and fruit bats in the sky, snakes, spiders and scorpions on the ground; sounds tempting, or does it ...? :) The owners have several dogs, two pigs (just for fun, I suppose – though they eat up all the kitchen waste) – and Leena, the pony. Leena has free access to the whole area: she walks and gallops around, trying to find edible munchies here and there. It's pretty odd when you meet her when walking on the beach. Noémi, you would love her! :)
Kavita és Michael 3 éve indtította a Koh Thmei Resortot: 40 éves bérlet, 3 hektár területen, 8 bungalóval, 0-ról felépítve. 7 helyi dolgozik és lakik itt, időnként egy-két önkéntessel kiegészítve. Kavita viszi a konyhát,Michael üzemeltet és a foglalásokat intézi. Az esős évszakban kevés vendég és staff (javarészt szabadságon). Saját kutakból jön a víz, a főzéshez is ezt használják, a helyiek isszák is. A vendégeknek szállítják a ballonos vizet. Napkollektoros rendszer adja a meleg vizet a konyhának és egy fürdőnek, napelemek szolgáltatják az energiát napközben, erre használt növényi olajjal járó generátorok segítenek rá, ha nagyobb az energiaigény. A szennyvizet ülepítés után homokágyas (1m homok, 30 cm kagylótörmelék) tisztítórendszer szűri, a rajta többszörös sebességgel növekvő növények, fák segítségével. Michael szerint a vendégek produktumától függ, épp mi nő. Volt hogy sok paradicsom, most épp papaya- és egyéb fák. A szűrt víz már akár locsoláshoz használható, gyakorlatilag szagtalan. A konyhai hulladék a malacoknak megy, komposztnak már szinte nem is marad. Az egyéb hulladékot elégetik. Az országban nincs recycling.
Néhány munkás nap után igazi felüdülés a délutáni kétórás ingyen snorkel-trip a szomszédos szigetre, ahol a partról besétálva lehet a közeli reef élővilágát lebegve szemlélgetni. Ezen a szigeten sincs sokkal több lakó, úgy 30 körül + egy katonai bázis. A kikötőnk egy magára hagyott resort, amit a bérlő felhúzott, majd itthagyott – van még kilencvenpár éve, hogy visszajöjjön. Sok a kínai befektető, akik egész szigeteket vesznek itt tartós bérbe (például 40 évre, mint Michaelék a resortjuk 3 hektáros területét, vagy 99 évre, mint ennek a helynek az építője).
A hosszú, aranyló homokparton sétálgatni bizony jó, amikor elfáradtunk a vízben lebegésben. Még egy, a tengerbe folyó édesvizű patakocskát is találunk, benne halakkal. Kilátás pedig a „mi” szigetünkre, és Rabbit Island, meg a vietnami Phu Quoc szigete is látszik a távolban. Aztán visszapöfögünk Koh Thmei-re, hogy aztán hamar vacsora legyen, és reggel korán kelhessünk egy dzsungel-sétára munka előtt.
A reggeli, ebéd és vacsora szállásunk személyzetével és a házigazdákkal együtt folyik. Reggeli kambodzsai módra: rizs, zöldségleves, tojás vagy tofu sütve, és változatos chiliszószok. Szerencsére vega-létünket figyelmesen kezelik, minden étkezéskor van külön vega étel, plusz valamilyen hal, nomeg a staffnak a saját kis húsos főétele is. Kavita is vega, khmer-német ételei közül – amiket magukak és nekünk főz - jobban bírjuk a khmer ízvilàgot. A krumpli és paprika dominàlta currykkal kissé betelünk az első hét után. A vendégeknek viszont gyönyörű és óriási adag salátákat is visznek, és jobban használják a helyi fűszereket is. A fél 8-as reggeli után indul a vendégsereg reggeliztetése, nekünk meg az építkezés. Egy árnyas hátsó kert a játszóterünk, és az egész resort területe a vadászterület, ahol építőanyagokat kereshetünk a spirálhoz. A fél 12-es kezdésű ebéd után még lenyomunk egy kétórás "műszakot", hogy haladjon az építkezés. A délutàn többi része a tengerparton lazulva, az erdőben sétálva vagy az étteremben olvasgatva telik. Többször is nekivágunk a szigetet felfedezni, 2-3 óra kalandozás után viszont elfogynak az utak és marad a sűrû dzsungel. Az illegális fakitermelés sajna elérte ezt a szigetet is, nemzeti park ide vagy oda. Így a partközelben kevés a nagy fa, illetve az ösvényeket sokszor kivágott vagy kidőlt fák keresztezik.
A németes szervezettségű (jólvanna', de ez az általánosítás eddig még mindig bejött...) resort életében azért megvan a kellő lazaság: délutáni pihenő mindenkinek, este 1-2 ingyenpia a mindig vidám és egmást ugrató staffnak, akik reggel-este, munka és menet közben bármikor spontán dalra fakadnak. Ez csak az esti zuhanyzásukkor zavaró kicsit, amikor mi már aludnánk a víztornyunkban. Amúgy meg mindenki tudja, mi a dolga, kezdve a szennyvízszűrő rendszer kezelésétől a generátorok üzemeltetésén át Leena etetéséig. A nyelvi korlátokon nem volt minden esetben könnyű átlépnünk. Néhány alap khmer kifejezést ("kérek még egy kis rizst", "köszönöm") megtanultunk:) ...de a kapcsolat azért inkább felszínes marad, ahogy Michaelékkal is, akik bár kiválóan beszélnek angolul, inkább németre váltanak, amint lehet (drága Lackó unokatesóm, jól jött volna társaságod, meg a munkás kezed is, pláne a német-tudásod - Évi).
Michaelnek hála, kapunk egy ingyentaxit vissza a thai határig, ami luxusutazás az idefelé-úthoz képest. Első megállónkkor egy népszerű étkezőhekyen szerzünk egy friss, félig bevagdosott zöldmangót,amihez chilivel összesütött, darabos barnacukor jár: ez bizony nyamm, sőt nyammnyamm (finom, és helyi különlegesség).
The island is theoretically part of the Reap National Park, and has only a few inhabitants (mostly fishermen), this little resort, and a police station. You can see plenty of wildlife: sea eagles and fruit bats in the sky, snakes, spiders and scorpions on the ground; sounds tempting, or does it ...? :) The owners have several dogs, two pigs (just for fun, I suppose – though they eat up all the kitchen waste) – and Leena, the pony. Leena has free access to the whole area: she walks and gallops around, trying to find edible munchies here and there. It's pretty odd when you meet her when walking on the beach. Noémi, you would love her! :)
Kavita és Michael 3 éve indtította a Koh Thmei Resortot: 40 éves bérlet, 3 hektár területen, 8 bungalóval, 0-ról felépítve. 7 helyi dolgozik és lakik itt, időnként egy-két önkéntessel kiegészítve. Kavita viszi a konyhát,Michael üzemeltet és a foglalásokat intézi. Az esős évszakban kevés vendég és staff (javarészt szabadságon). Saját kutakból jön a víz, a főzéshez is ezt használják, a helyiek isszák is. A vendégeknek szállítják a ballonos vizet. Napkollektoros rendszer adja a meleg vizet a konyhának és egy fürdőnek, napelemek szolgáltatják az energiát napközben, erre használt növényi olajjal járó generátorok segítenek rá, ha nagyobb az energiaigény. A szennyvizet ülepítés után homokágyas (1m homok, 30 cm kagylótörmelék) tisztítórendszer szűri, a rajta többszörös sebességgel növekvő növények, fák segítségével. Michael szerint a vendégek produktumától függ, épp mi nő. Volt hogy sok paradicsom, most épp papaya- és egyéb fák. A szűrt víz már akár locsoláshoz használható, gyakorlatilag szagtalan. A konyhai hulladék a malacoknak megy, komposztnak már szinte nem is marad. Az egyéb hulladékot elégetik. Az országban nincs recycling.
Néhány munkás nap után igazi felüdülés a délutáni kétórás ingyen snorkel-trip a szomszédos szigetre, ahol a partról besétálva lehet a közeli reef élővilágát lebegve szemlélgetni. Ezen a szigeten sincs sokkal több lakó, úgy 30 körül + egy katonai bázis. A kikötőnk egy magára hagyott resort, amit a bérlő felhúzott, majd itthagyott – van még kilencvenpár éve, hogy visszajöjjön. Sok a kínai befektető, akik egész szigeteket vesznek itt tartós bérbe (például 40 évre, mint Michaelék a resortjuk 3 hektáros területét, vagy 99 évre, mint ennek a helynek az építője).
A hosszú, aranyló homokparton sétálgatni bizony jó, amikor elfáradtunk a vízben lebegésben. Még egy, a tengerbe folyó édesvizű patakocskát is találunk, benne halakkal. Kilátás pedig a „mi” szigetünkre, és Rabbit Island, meg a vietnami Phu Quoc szigete is látszik a távolban. Aztán visszapöfögünk Koh Thmei-re, hogy aztán hamar vacsora legyen, és reggel korán kelhessünk egy dzsungel-sétára munka előtt.
A reggeli, ebéd és vacsora szállásunk személyzetével és a házigazdákkal együtt folyik. Reggeli kambodzsai módra: rizs, zöldségleves, tojás vagy tofu sütve, és változatos chiliszószok. Szerencsére vega-létünket figyelmesen kezelik, minden étkezéskor van külön vega étel, plusz valamilyen hal, nomeg a staffnak a saját kis húsos főétele is. Kavita is vega, khmer-német ételei közül – amiket magukak és nekünk főz - jobban bírjuk a khmer ízvilàgot. A krumpli és paprika dominàlta currykkal kissé betelünk az első hét után. A vendégeknek viszont gyönyörű és óriási adag salátákat is visznek, és jobban használják a helyi fűszereket is. A fél 8-as reggeli után indul a vendégsereg reggeliztetése, nekünk meg az építkezés. Egy árnyas hátsó kert a játszóterünk, és az egész resort területe a vadászterület, ahol építőanyagokat kereshetünk a spirálhoz. A fél 12-es kezdésű ebéd után még lenyomunk egy kétórás "műszakot", hogy haladjon az építkezés. A délutàn többi része a tengerparton lazulva, az erdőben sétálva vagy az étteremben olvasgatva telik. Többször is nekivágunk a szigetet felfedezni, 2-3 óra kalandozás után viszont elfogynak az utak és marad a sűrû dzsungel. Az illegális fakitermelés sajna elérte ezt a szigetet is, nemzeti park ide vagy oda. Így a partközelben kevés a nagy fa, illetve az ösvényeket sokszor kivágott vagy kidőlt fák keresztezik.
A németes szervezettségű (jólvanna', de ez az általánosítás eddig még mindig bejött...) resort életében azért megvan a kellő lazaság: délutáni pihenő mindenkinek, este 1-2 ingyenpia a mindig vidám és egmást ugrató staffnak, akik reggel-este, munka és menet közben bármikor spontán dalra fakadnak. Ez csak az esti zuhanyzásukkor zavaró kicsit, amikor mi már aludnánk a víztornyunkban. Amúgy meg mindenki tudja, mi a dolga, kezdve a szennyvízszűrő rendszer kezelésétől a generátorok üzemeltetésén át Leena etetéséig. A nyelvi korlátokon nem volt minden esetben könnyű átlépnünk. Néhány alap khmer kifejezést ("kérek még egy kis rizst", "köszönöm") megtanultunk:) ...de a kapcsolat azért inkább felszínes marad, ahogy Michaelékkal is, akik bár kiválóan beszélnek angolul, inkább németre váltanak, amint lehet (drága Lackó unokatesóm, jól jött volna társaságod, meg a munkás kezed is, pláne a német-tudásod - Évi).
Michaelnek hála, kapunk egy ingyentaxit vissza a thai határig, ami luxusutazás az idefelé-úthoz képest. Első megállónkkor egy népszerű étkezőhekyen szerzünk egy friss, félig bevagdosott zöldmangót,amihez chilivel összesütött, darabos barnacukor jár: ez bizony nyamm, sőt nyammnyamm (finom, és helyi különlegesség).
No comments :
Post a Comment