20 May, kedd
Este fél 9 körül érkezünk Cipanas-ba angkottal Bogorból. Pak Samsul, a YUM farm projektmenedzsere elénk szervezi Bramet, a sofőrt, hogy a főútról a farmra szállítson minket. Dian (zene és tánctanár) és Rosita (az egyik itt lakó árva) fogadnak és megmutatják a szobánkat. A melegvizes tusolónak nagyon megörülünk. Kapunk még egy palack ivóvizet, majd elköszönünk.
21 May, szerda
Reggel 7 körül útrakelünk Diannal a helyi piacra, ami egy jó km-re van a farmtól. Vásárolunk némi gyümölcsöt, abban a reményben, hogy a zöldségellátásunk a farmról biztosítva lesz. Reggelire 100-100 HUF-ért Dian javaslatára sárga rizst veszünk sült tempével, illetve lontongot tofuval. Természetesen mindkettőt sambal kiséri. A farmra visszatérve be is lakmározunk, majd csatlakozunk a kertészbrigádhoz. Évi első feladatként a locsolást nyeri meg. Jól esik a slagból nemcsak a növényeket, hanem a saját arcát is spriccelni, mivel szokatlan fejfájással indul első napja a YUM-nál. Attit bevetik az emelt ágyások elkészítésébe. A kész ágyásokat gazdagon komposztálják, majd azonnal be is ültetik saját nevelésű palántákkal, illetve magokkal. Jellemzően két-két féle növényt társítanak egy ágyásban: paradicsom - koriander, káposzta - kangkung(vízispenót), cukkini - paradicsom, kukorica - kangkung. A friss vetéseket fóliával védik az erős napfénytől, illetve van két melegház is. A rovarok ellen minden ágyás végén van egy életerős fűszernövény, illetve a növénytársítások is ennek megfelően vannak kiválasztva, mint az alábbi vöröskáposzta - koriander páros.
A délelőtti műszak reggel 7-től délig tart, beiktatva egy fél órás pihenőt. Mi ekkor az irodába vesszük az irányt, ahol Pak Samsul részletesen mesél a szervezetről.
A YUM Jakartában tart fenn egy kis irodát, ami a szervezet motorja. Cibadak faluban a 70-es évektől TBC-s betegek kezelésével kezdtek foglalkozni, majd a betegek gyermekeinek árvaházat hoztak létre. Folyamatosan konzultálva a családokkal, nevelőkkel, közösséggel és állami szervekkel, az árvákat fokozatosan csatolták vissza a befogadó rokoni családokhoz. Ma már csak hárman vannak a farmon. Közben új feladatokat talált a szervezet a közösségi igények felmérése során, így jött létre a közösségi könyvtár, iskola utáni korrepetálás, terhes-tanácsadás és étkezési juttatások rendszere az alultápláltság megszüntetésére, higiéniai oktatás, tradicionális zene- és tánctanítás, iskolai előkészítő, idősek folglakoztatója, szakma-oktatási központ (számítógépkezelés, varrás, angol oktatás), majd az organikus farm.
Ha még nem képedtetek el, most fogtok: hét állandó alkalmazottal és jónéhány alkalmi tanárral, a közeli mezőgazdasági iskola dikjainak bevonásával viszik ezeket a javarészt napi programokat, lefedve az állam által nem vagy nem teljesen ellátott területeket. Az alapítvány ezeken kívül korábban Szumátrán futtatott programokat, most Borneón tanítják a népeket kertészkedni, ivóvíz-ellátást szerveznek és maláriaellenes program is megy. A feltárt problémák megoldására előzetes tanulmányokkal készülnek, próba-programokat indítanak, majd több oldalról, holisztikus szemlélettel próbálják kezelni azokat. Sikerüket más nonprofit szervezetek (és az állam…) érdeklődése is bizonyítja.
A délelőtti menet utolsó fél órájára még becsatlakozunk a kertészcsapathoz, majd Triie, aki diákmunkásként támogatja a kertészcsapatot, elkalauzol minket egy közeli warungba, ahol ebédet vásárolunk. 140 HUF egy adag koszt, ami egy tisztességes adag főtt rizsből, és 3 féle kiegészítőből áll, melyeket mi választunk ki a kb 10 féle, főként húsos opcióból. A nyertes zöldbab, tempe és cassavalevél-curry. A barnapapperos csomagba kerül még jóféle sambal és vegyesen friss zöldség: uborka, citromos bazsalikom, mini padlizsán és valami apró, harsogós, enyhén fanyar ízű bogyó. Szállásunkra visszatérve jól belakmározunk.
A délutáni műszak fél 2-kor indul. Évi folytatja a locsolást, Atti az újabb és újabb ágyások előkészítésében, beültetésében segítkezik. Később Évi is csatlakozik. Jó érzéssel turkálunk a kiváló, zsíros talajban. A giliszták a felszínre kerülve virgoncan fickándoznak, míg be nem borítjuk őket újra földdel. Mesterünk, Reza, aki 5 éve dolgozik a farmon, épp dupla tempóval végez minden feladatot, mint mi, de azért hálásnak tűnik lelkes segítségünkért. Négy körül becsatlakozik Dian és az árvák is, a locsolás az ő rendszeres feladatuk. Fél 5-kor fejeződik be a munka.
Csöppet elcsigázva üldögélünk a szobánk előtti teraszon, amikor Dian érkezik egy tányér frissen főtt banánnal. A főtt banán igen jó dolog, sokkal jobb mint például a főttkrumpli.
Estére a fiúk, Reza és Triie invitálására a kertészlakba vagyunk hivatalosak kávé és cigaretta-partira, nameg a rizsfőzőben elkészített, ma délután szedett kukoricát és édeskrumplit burkoljuk lelkesen. Angol-indonéz mixet használva ismerkedünk, ebbe keveredik némi szundanéz (a srácok ezt a nyelvet használják egymás közt), és hallgatunk egy kis zenét, amiben kelet-jávai nyelven énekelnek, amit ők sem értenek.
22 May, csütörtök
A hét közepe a palántázás és ágyás-előkészítés ideje; csūtörtök estére már sajog kezünk-lábunk. A helyben, csirke és kecsketrágya, zöldhulladék, EM és dolomitpor hozzáadásával készült komposztot kézzel dolgozzuk a talajba, miután egy vasvillaszerű szerszámmal felástuk azt. A helykihasználás annyira szigorú, hogy az ágyások közt el sem fér a lábunk. Kissé kicsavart testhelyzetben igyekszünk vájkálni a földben és elkeverni a komposztot, majd eldugdosni a törékeny kis koriander-, paradicsom és pak choi-palántákat. Mégis elmondhatatlanul jólesik ez a munka Reza és Triie fáradhatatlan és mindig mosolygós társaságában.
Héttől délig tart az első felvonás, kis szünettel tízkor, banánnal és kávéval. Fél 2-ig ebédszünet, majd délutánra Évi locsolást kap feladatul könnyítésként, míg Atti továbbra is palántáknak ágyaz meg. Vacsorára jól esik, hogy mi is részesülünk az egyik helyi étterem YUM-nak szánt ételadományából. A papírdobozba egy chilis főtt tojást, mini adag sült tempét és zöldséges tésztát, valamint rizst porcióznak.
23 May, péntek
Pénteken 'karbantartunk', az éjszakai esőktől bokáig sárban tocsogva a kis ösvényeken. Több helyen földbe ásott, csinos kék műamyag hordókban (pont mint Magyarországon) készült folyékony trágyát adunk enni a növényeknek: ezt zöldhulladékból (elöregedett növények) és trágyából erjesztik. A sűrű és illatozó egyvelegbe könyékig merülünk, kicsarvarjuk és átmossuk vízzel a cuccot, és még tovább hígítva hordjuk kannákban. Évi mereget és vizez, a fiúk (Atti, Reza, Triie) dülöngélnek az ágyások közt, kannákból osztva a csodanedűt a növényeknek. A többiek (Oleh, Rohani) nyírnak, a fóliákat hozzák rendbe és a csapat egyetlen állandó női tagja gazol, mint mindig.
Kellőképpen inspirálva, illetve megörülve a felajánlásnak, hogy 'szabad a vásár' a kertben részünkre, ebédre mi is elkészítjük a saját 'zöld leves' verziónkat. Kerül bele brokkoli, cukkini és mángoldlevél, ízesítésként gyömbér, citromfű, fokhagyma és persze csili. A maradékot megosztjuk vacsorára kertésztársainkkal, akik stílusosan citromfüves rizst és friss salátát kínálnak mellé. A lakoma meccsnézésbe fordul, 2:0 az állás az indonézek javára Jemen ellen, amikor az első félidő végén elbúcsúzunk a srácoktól.
24 May, szombat
Reggel fél 6-kor már a piac felé sétálunk, hogy feltöltsük gyümölcskészletünk, ami a kertben sajna jelenleg nem terem. A délelőtti kerti műszakhoz becsatlakozunk, bár már igen fáradtan megy a gyomlálás, gereblyézés. Hatékonyságban van mit ellesnünk a helyiektől, azért kitartásunkat értékelik, egyre több mosolyt és köszönömpacsit kapunk.
Délutánra összeszedjük magunkat egy környékbeli felfedezősétára. Ázsiában eddig sosem látott rendezettségű lakóparkba, majd egy hívekkel teli katolikus templom mintakertjébe tévedünk. Az utolsó kilométereket sötétben, szakadó esőben tesszük meg vissza a farmra.
25 May, vasárnap
Szabadnaaap! A környékbeli, gyalogosan és rövid angkotozással megközelíthető látványossságokat vesszük célba. A Cibodas-i botanikus kert csodás a a Gunung Gede oldalában, de sajna a hangoskodó helyi turisták vasárnapi özöne hamar kedvünket szegi. Reménykedve indulunk a szomszédos nemzeti park bejáratához, hátha ott nagyobb nyugiban lesz részünk. A park első látványosságáig jutunk, ami 2,7 km-re van a bejárattól. A dupla vízesés annyira magávalragadó, hogy itt már a helyi turisták tömegével nem is foglalkozunk.
26 May, hétfő
Évi palánta-előkészítéssel indít: a komposzttal kevert föld átrostálás után kerül a mini műanyagzacskó-konténerekbe. Kukorica 1 db mag/konténer, saláta két fázisban, kb 3 cm-es palánták kerülnek egyesével szétültetésre. Majd csatlakozik Attiékhoz, akik ismét ágyásokat készítenek elő.
Az ebédszünetet a kertészcsapat hajvágásra használja, egymásnak kreálnak új frizurákat. Majd délután, újult erővel (és frizurával) 4 órára 7 új ágyás készül el. Többek közt kukorica - kankung, brokkoli - kankung, saláta (55 db/ágyás), brokkoli - koriander.
27 May, kedd
Este a teraszon ülve blogot írunk, helyi jázminteát szürcsölünk hozzá. Kellemesen hűs a levegő, kabócák és tücskök zenélnek, énekel az imám a távolban, itt-ott békák ugrálnak a teraszon és hangyák masíroznak folyamatosan mindenhol.
Ma volt a betakarítás napja, zöldségmosás, válogatás, mérés, porciózás kosarakba. Ez az egész csapatot ellátja feladattal, beszáll még az itt lakó három iskolás árva is, akiknek épp szünidejük van. A javarészt egyéni megrendelőknek másnap viszi majd Bram a kisbusszal az árut Jakartába. "Laza" nap volt ez, de nem is ártott, mindketten ki vagyunk purcanva az ásás, földkeverés, talicskázás, guggolva ültetés több napos munkáitól. Nem szokta a.... turista a szántást:) Éppen eszembe jut figyelmeztetni magam, hogy hol is vagyok: életem (egyik) álmát élem, itt Indonéziában: sok éve tervezzük ezt, a két-három hetes vakációk helyett kicsit tovább lenni, élni itt. Nem mint átsuhanó turista. Belenézni a helyi létformába, beleérezni az emberek mindennapjaiba. Megtudni, mennyi egy kiló rizs a piacon (hétezer rúpia), mekkora meló hazacipelni egy húszliteres vizespalackot (ezen szomszédainkkal, az árvákkal és Diannal osztozunk), mikor kell imádkozni (ötször egy nap, szépen beöltözve). Általában is a dolgos hétköznapok (sic!) közben igyekszünk tudatosan minden pillanatban "itt lenni", nem leélni, megélni minden pillanatot. Időnként szünetet tartani a tevékenységekben, gondolkodásban, csak lenni: érezni, látni, hallani. Szagolni. Enni, nem olvasni közben. Emészteni. Nyelni. :)
28 May, szerda
Atti délelőtt az iroda pc-it kezdi el rendberakni, majd délután folytatódik az ültetés a kertben. Este összedobunk egy kis sambalt a mozsárban, ropógosra sütjük a pár napja, a piacon vásárolt tempét (ötezerbe került egy rúd belőle, 100 HUF). Reza és Triie főhadiszállásán pusztítjuk el, miközben egyre személyesebb témákról beszélgetünk, fotókat nézegetünk és a szoba meghatóan vicces, átütően pozitív falfirkáit csodáljuk, fordítgatjuk.
29 May, csütörtök
Ma a nemzeti ünnepnek köszönhetően csak fél napot dolgozunk. Délután végre teszünk egy jó sétát a környéken. A zöldségek mellett intenzív virágtermesztés is folyik erre: a kertek, melegházak felett világítótestek, alighanem éjszaka is ki vannak világítva. Többségben vannak a jómódú házak, villák, sok jakartai tölti itt a hétvégéit. A kissrácok mindenhol sárkányt reptetnek, ennek megfelelően elhullott papírállatok hevernek sokfelé az úton. Találunk jónéhány, mosószeres, kávés, kekszes zacskókból és hasonló műanyag csomagolásokból varrott ötletes darabot is. A YUM-nál egyébként gyűjtik ezeket a népektől, varrnak belőle szatyrot, virágtartót is a varrótanfolyamon.
30 May, péntek
Szabadnapot tartunk, ahogy az egész iroda és egy legény híján a kertészcsapat. Hivatalosan tegnap volt ünnepnap, de mi cseréltünk. Délelőtt a piacon indítunk gyümölcsbeszerzéssel, amit a hasunk mellett ajándékba szánunk. Ebédre Pak Samsulhoz vagyunk hivatalosak. Fél 11 körül érkezünk. Egy fiatal nő fogad bennünket, kezében az egyik 1 éves ikercsemetével, róla később kiderül, hogy a család kisegítője gyerekek (1 éves fiú ikerpár és 3 éves bátyjuk) és mindenféle házimunka terén. Ez nem nagy kiváltság az országban, sok családnak van hasonló alkalmazottja. Majd megérkezik Samsul felesége is a piacról, szintén gyümölccsel és különféle édességekkel melyeknek azonnal neki is látunk. A szobában a földön ülünk, középen a csemegék, körülöttünk a fiúk. Beszélgetünk majdnem délig a családról, szokásokról, vallásról, amikor Samsul beöltözik a péntek déli szokásos mosque-látogatáshoz.
Fél 1 körül vissza is tér és jöhet a tradicionális ebéd: sült hal leöntve mogyorós samballal, sült tofu és tempe, fokhagymával párolt sinkong, illetve egy másik párolt zöldséges fogás bébikukoricával, répával és paradicsommal. A rizs és ropogós krupuk persze elmaradhatatlan. Ebéd után a feleség is visszavonul a lakás szent szobájába egy imára, mialatt mi a gyerekekkel szórakozunk. Majd kitelepszünk a teraszra közös desszertkészítésre. Benkuangot, zöld mangót és kedondongot hámozunk és szeletelünk, amihez mozsárban készül a csilis, előre pírított mogyorós, pálmacukros mártogató. Rujak a neve ennek a nagyon nyami megoldásnak.
Kettő után búcsút mondunk, hagyjuk őket családi életet élni, mivel Samsul következő héten távol lesz. Bandungba utazik egy, a kormány által szervezett tréningre, mely után oktató lesz család, illetve gyermek gondozás, ellátás témában.
YUM folytatás következik...!
No comments :
Post a Comment