map

Saturday, 26 July 2014

08 June - 02 July, Yogyakarta, Java, Indonesia - 2nd Chapter

Tiffa vs Delta Homestay

After 2 nights stay at the dodgy Tiffa, we decide to move from Sosro, as locals call the busy Sosrowijayan area. We have a pre-booked programme at the other more upmarket main tourist area called Prawirotaman. Since we are going there today anyway it makes sense to check out from Tiffa and take our bags with us. We arrive at Prawirotaman around 7.30 am, it is still all quiet. We are planing to stay for several days in Jogja, so we walk around to check a few places. We are really lucky to find Delta Homestay, which is actually cheaper than Tiffa. The staff are nice, rooms are tiny but clean, and there's a basic breakfast: you can choose tea or coffee, toast or fried rice, eggs and fruit. The bonus of the place is its lush garden with a pool in the centre. We agree that going swimming is an excellent start to the day, even if it is not the sea or a lake we normally prefer. The other brilliant advantage of the place, probably due to its secluded location, is that there is absolutely no street noise. We haven't had such undisturbed sleep for months. We deserved it :)

We spend a long time here (sometimes checking out but coming back again), using Delta as a base for our day-trips and other, longer adventures. Thanks to its warm and tranquil atmosphere, we are ready to discover not only the town but its surroundings too, where there is a lot to do and see.

 

DSC 3507

DSC 3505

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DSC 3510

 

 

Gunung Merapi


Java is home to a tremendous amount of volcanoes. Of course, we also pick one to hike up around Jogja. We choose the lazy way this time and join a guided package tour from Delta to Delta ( IDR 300.000 / person, including transport, guide, breakfast, national park entrance fee which we are not sure was paid or not, torch which we don't use since we have more comfortable headtorches, and sticks which we don't get). The minibus starts at 10 in the evening from our homestay and with four other fellows takes us to Selo village. We have time for a hot drink and some food before starting the hike at around 1am from an altitude of 1.500 metres. Our aim is to get to the 2.960m summit of Merapi, the Mountain of Fire, which is said to be the most active volcano in Indonesia but since mid-2011, it has been relatively quiet and possible to climb to the crater rim.
Two guides are coming with us. Both of them are sleepy, lazy and one of them doesn't even speak a word in English. They seem to be bored with this hike but enjoy the unnecessarily long breaks by smoking and falling asleep (not kidding!). We try to push them and keep on going since we are sure that the last part of the hike will be the most challenging, and we want to reach the top before sunrise.

And yes, here we are, at the most difficult part: sinking into the volcanic soil up to ankle level, when dawn arrives as the sky shines in unbelievable colours. The sun is already coming up when we reach the summit. The view is so astonishing that for a while we hardly realize the pretty strong wind, and how dangerously we are balancing on the narrow rocky edge of the summit. We spend about an hour at this spectacular spot before starting the well-deserved, fun sledge down, deep in the volcanic soil. The sun is shining, there are several other mountains around, but all all of them are lower than we are. Yes, we cannot avoid smiling!

Finding a good spot for breakfast we take our time and don't care about our guides who want to get back to Selo as soon as possible. They've already realised that we are faster than our company, so one of the guides stays with us, and the other starts to go down with the rest of the group. We keep taking breaks during our way down to breathe and feel the scenery which we can enjoy due to a lack of lush vegetation. It is a really different experience compared to the area of Gunung Gede. We reach Selo at around 9 am, and feel as if the past 8 hours would have been only a beautiful dream. A banana pancake we get for (2nd) breakfast makes us feel that we exist and our body needs energy after such a workout. No wonder we sleep all the way back to Jogja, where we jump into the pool to refresh ourselves arriving back to Delta.

 

DSC 3635

 

DSC 3636

 

DSC 3597

 

DSC 3616

 

DSC 3602

 

DSC 3604

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DSC 3643

 

DSC 3627

DSC 3638

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DSC 3641

 

DSC 3644

 

DSC 3659

DSC 3660

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DSC 3667

 

DSC 3662

 

DSC 3668

 

 

 

Prambanan

Prambanan is 17 km to Jogja. Based on the Lonely Planet guidebook recommendation, we decide to visit by bicycle, going on a longer but more pleasant route along a small canal. We hire two city bikes at Viavia and set off early afternoon from town. It's the first time we’ve pedaled around here, and of course it gives a different perspective of the city as we go along its main roads and also through small kampungs to reach the canal. It’s a bit of a challenge to find the way despite our preplanned route map, but we keep asking locals as usual.

Arriving to Prambanan, there’re only 1.5 hours left still closing time, so we pay the entrance fee: IDR 207.000 (a complimentary drink included) is pretty high by Indonesian standards but being a UNESCO World Heritage site it’s at the focus of the government's and tourists' attention. We hide our bikes between the cars close to entrance (the Security insists we should park them at the designated bike parking area, which is far away…) and quickly go inside.

We are astonished by the sheer size of the temples, not to mention the sculptural details. The buildings were seriously damaged by the 2006 earthquakes and the main temple is still under reconstruction.

 

DSC 3673

 

DSC 3689

 

DSC 3675

 

DSC 3687

 

DSC 3677

 

DSC 3690

 

DSC 3692

 

DSC 3695

 

DSC 3691

 

Prambanan has the largest Hindu temple complex in Java. It was built around the 9th century AD, just like Borobudur. There are Buddhist elements in the architecture and the sculptures. As we’ve seen all around South-East Asia, the religions and beliefs tightly twist around each other here, as well. Animism and Christianity, Buddhism hand in hand with Hinduism, topped with Islamism which is now the majority (and don’t forget to have a look at the Balinese belief system): they all have the same roots: it’s the very same tree we’re looking at.

With the temple complex in the background, there is an open-air theatre where the traditional ballet performance goes on almost every evening. During this 2-hour performance about 50 dancers and gamelan musicians take the viewers into the world of Ramayana, presenting one of the four, detailed episodes, or the full story. This evening we can go along to the full story of the Indonesian ‘version’ of this ancient myth.

 

DSC 3702

 

 

Entering the theatre we get a leaflet with the plot (see the text below after some correction), which is far from spotless, and is not written in a way that would raise your heartbeat, but the story itself is still very nice and interesting.

 

The Plot of Ramayana Full Story

 

Introduction

Prabu Janaka, the king of Mantili Kingdom has a very beautiful daughter, princess Dewi Shinta. A competition is conducted in order to decide who will be the right person to marry Shinta. The prince of Ayodya Kingdom, Rama Wijaya, at last wins the competition.

Prabu Rahwana, the ruler of Alengkadiraja Kingdom is eager to marry Dewi Widowati. After getting to know Shinta, he assumes that she is the incarnation of Dewi Widowati who he has been longing for.

 

DSC 3720

 

DSC 3760

 

DSC 3724

 


Dandaka Forest

Rama Wijaya, the prince of Ayodya Kingdom with his wife Shinta and his younger brother, Leksmana take an adventurous trip to Dandaka forest. Seeing Shinta there, Rahwana becomes eager to possess her.  He orders one of his followers called Marica to change himself into a golden deer, called Kijang Kencana so as to attract Shinta. Being interested in the beauty of the deer, Shinta asks Rama to capture it for her. Rama leaves Shinta and starts hunting for the deer.

After waiting for a long time, Shinta becomes nervous as Rama has not arrived yet. She asks Leksmana to look for him. Before leaving Shinta alone, Leksmana draws a magic circle on the ground to protect her from any possible danger.

As soon as Rahwana notices that Shinta has been left alone, he tries to kidnap her but he fails because of the magic circle. Then he transforms himself into an old beggar. As soon as Shinta gets out from the magic circle to give alms to the beggar, he takes her and flies with her to Alengka Kingdom.

 

Running after the Deer

Rama shoots the deer with his magic arrow, but the deer transforms into a giant, called Marica. A fight breaks out between Rama and Marica. Rama shoots the giant with his arrow. Later on, Leksmana arrives and requests Rama to go back to where Shinta is.

 

The Kidnap of Shinta

On the way to Alengka, Rahwana meets a bird, called Jatayu. After noticing that Shinta is the princess of Prabu Janaka, Jatayu attacks Rahwana in order to free Shinta but he is defeated by Rahwana.

After finding out that Shinta is not at her previous place, Rama and Leksmana decide to search for her. Later on they meet the seriously wounded Jatayu. Rama thinks it must be Jatayu who has kidnapped Shinta, and decides to kill him. Leksmana prevents him to do so. Jatayu explains what has happened to him and then he dies.

A moment later, a white monkey, called Hanuman arrives. He is delegated by his uncle Sugriwa to look for two heroes who can kill Subali. Subali is a sacred man and has been forced to take Dewi Tara, Sugriwa’s beloved woman. Rama decides to help Sugriwa.

 

DSC 3770

 

Kiskendo Cave

While Subali, his son and Dewi Tara are chatting, Sugriwa arrives. With the help of Rama, Sugriwa attacks him. Subali is defeated by Sugriwa and takes Dewi Tara with him again. Sugriwa decides to help Rama to look for Shinta. For this purpose Hanuman is sent as an envoy to Alengka Kngdom.

 

Argasoka Garden

Rahwana’s niece, Trijata is comforting Shinta in the garden. Rahwana arrives and asks Shinta’s willingness to be his wife. Shinta refuses to do so. It makes Rahwana angry and he wants to kill her but Trijata prevents and says that he should be patient. Trijata promises to look after Shinta. Shinta is very sad when suddenly she starts to hear a beautiful song, sung by Hanuman, the white monkey. Hanuman tells his purpose to help her, and that this duty is ordered by Rama. As soon as he explains the purpose, Hanuman starts to find out the total power of Alengka army. Then he destroys the garden. Indrajid, Rahwana’s son captures him, Kumbakarna tries to prevent this, but he is thrown out of the kingdom. Hanuman is sentenced to be burned alive. Hanuman with fire around his body is burning at Alengka palace.

 

Rama’s Bridge

After delegating Hanuman, Rama and his ape troops go to the sea and make a bridge for running to Alengka. When the bridge is finished, Hanuman comes and reports about the Alengka’s situation and its troops' power. Receiving the report, Rama is very happy and commands Hanuman, Hanggada, Hanila and Jembawan to lead the troops to attack Alengka.

 

The Total War

When the giant troops of Alengka are on their guard at the boundary of the kingdom, they are suddenly attacked by the ape troops. A big war occurs between them. In this war Indrajid is killed by Laksmana. Kumbakarna, the younger brother of Rahwana dies as a patriotic hero. After the death of Kumbakarna, Rahwana finally becomes the commander of the Alengka troops to face Rama. In this war, Rahwana is killed by Rama’s arrow and Hanuman drops the Mount Sumawana on Rahwana.

 

DSC 3779

 

DSC 3783

 

DSC 3791

 

DSC 3794

 

DSC 3800

 

 

The Meeting of Rama and Shinta

After the death of Rahwana, Shinta, accompanied by Hanuman, meets Rama. Rama refuses to accept her as he considers Shinta is not pure anymore. In order to prove her purity, Shinta burns herself. With the help of the God of Fire, Shinta is saved from burning. Her proof makes Rama happy and finally he accepts Shinta.

 

DSC 3810

 

DSC 3824

 

As can be seen in Atti’s pictures the performance is really worth a visit. We are lucky to have a short, refreshing shower of rain exactly at the time of the break, while Évi doesn’t hesitate to enter the VIP lounge to grab some fried banana and hot tea.

Going back along the canal lit by the moon and stars, and of course our headtorches is quite fun. There is barely any traffic on the way. Arriving back to Jogja around 11pm the town seems to be sleepy like we are after this adventurous day.

Sunday, 20 July 2014

19 - 28 June, Bumi Langit, Jáva, Indonézia

Reggel fél 8-kor menetkészen, izgatottan várjuk szállásunk, a Delta recepcióján a Bumi Langit sofőrjét, aki reggelente Iskandar, az alapító kisfiát hozza iskolába. Fél 9 körül csörgünk Iskandarra, hogy vajon elfeledkeztek rólunk, vagy valami közbejött nekik. Elnézést kér, hogy elfelejtette jelezni, a fia ma nem megy iskolába. Viszont Adri Jogjában van, jelez neki, hogy szedjen össze bennünket. Fél 11 körül el is indulunk a kisteherautóval a farmra, át kis falvakon, fel a hegyre, Imogiritől nem messze, Giriloyo falu felé.

A Bumi Langitot, Jáva talán egyetlen permakultúrával foglalkozó farmját Yantri találta nekünk. Az egyeztetést már több, mint egy hónapja elkezdtük velük e-mailben. Bár leveleinkre elég lassan és nem éppen egyértelmű válaszokat kaptunk a 'miben is nyújthatunk segítő kezeket és mit várhatunk ezért cserébe' kérdéseinkre. A farm profilja, az interneten elérhető cikkek, az interjú, majd a matricájuk megpillantása a Gede vulkán csúcsán egyre inkább izgatottá, kíváncsivá tesz bennünket.

 

IMG 0560

 

DSC 3877

 

Egy PDC, vagyis permakultúra tanfolyam utolsó napjaira értünk ide, így egyelőre nem sok idejük jut ránk a vezetőknek. A kurzuson külsős srácok mellett a farm kertészei is részt vesznek ezúttal, akik inkább a tradicionális módszerekben járatosak. Anam, az operatív vezető azért gyorsan körbevezet minket. A farmon organikus növénytermesztés folyik, emellett tehenek, kecskék, birkák, nyulak, kacsák is vannak. Trágyájukból komposzt készül, illetve egy rendkívül okos és látványos megoldással biogázt fejlesztenek belőle, amellyel a konyhákban sütnek-főznek. A szürkevíz kavicságyon, majd medencerendszeren át jut egy nagyob tóba, itt a vízijácintok tisztítják tovább, hogy aztán a kertet locsolják vele. A víz rendkívül nagy kincs itt, több mint 100 méter mély fúrt kútból jön az ivóvíz, aminek felhozatalához sok energia szükséges. A dízelgenerátor egész nap mormog, aminek kiváltása még várat magára az önellátó farm kiteljesítéséhez. "Nem akartunk a vezetékes hálózathoz csatlakozni, úgy könnyen elfeledkeznénk erről a függőségről. A generátor hangja folyamatosan emlékeztet, hogy van egy megoldandó feladatunk" - mondja később Iskandar, aki hamar szakít időt, hogy beszélgessen velünk.

 

DSC 3939

 

DSC 3854

DSC 3852

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Iskandar Waworuntu, az alapító mára igen híressé lett, a farmra rendszesen jönnek látogató-csoportok és a Jogjában megismert Milas-ból playgroup-ok, gyerekcsoportok is. A BL úttörő szerepet vállal egy alternatív életforma kikísérletezésében és megmutatásában. A karizmatikus vezető először Szumátrán próbált szerencsét egy farm és közösség létrehozásával. "Semmit sem tudtunk az ottani emberekről és a kultúráról" - osztja meg őszintén élményeit, beleértve azt is, hogy feleségét, Ibu Dart itt ismerte meg a dzsungelben. Három év után Balin kezdte újra, ismét nulláról. Az ott létrehozott organikus farm azóta is termel, most a fia, Tantra vezeti. Az iszlám értékeinek felfedezése végül visszahozta Jávára, itt 7 éve épül a farm és gyarapszik a közösség. A "Koránban számos iránymutatás található az ember és a természet kapcsolatáról" - mondja. A permakultúra és az Iszlám tanításai ötvöződnek itt, az utóbbi adja az etikai, morális kereteket a közösségi léthez.

Három napig vendégek vagyunk, az iszlám szabályai alapján. Jelenti ez a teljes ellátást és szállást. Rendkívüli figyelemmel gondoskodnak rólunk - kivéve a szállást. E három éjszakát egy kis szobában töltjük (a 'bentlakásos tanfolyam' miatt nem sok a választási lehetőségünk), amit mi takarítunk ki. Ez baromi kényelmetlennek bizonyul, lévén az ágy rövidebb, mint mi vagyunk. Ibu Dar főztje viszont elképesztően finom, és mindig jut vega verzió nekünk, sőt friss saláta is, nameg a papayaszezonnak köszönhetően gyümölcs is pukkadásig. Az Indonézia-szerte fő tápláléknak számító rizs itt barna, hántolatlan verzióban kerül az asztalra, ami felüdülés a sok fehér rizs után. Bőven használják itt az egyszerű, őshonos helyi terményeket: a labu siam nevű, csúnya zöld körtének kinéző zöldséget, a kecipirt, ami olyan, mint egy szúrós, rosszkedvű uborka, nameg a népszerű piros, csipkebogyónak álcázott termést, és egy savanykás zöldet is, a fáról (na most jól megmondtuk, így már el tudjátok képzelni, igaz?). Ibu kókusztejben főtt, citromos bazsalikommal fűszerezett padlizsánja utolérhetetlen, a sambalok garmadája készül nap mint nap (néha trasi nélkül is, szerencsére), a különféle szumátrai curryk ínycsiklandóak. Szóval, hízunk.

 

DSC 3932

 

DSC 3911

Ibu főz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ismerkedünk a farmmal és be-benézünk a PDC-re, ami indonézül megy. A csapatok dizájnjait, tervezéseit, ami a PDC 'záróvizsgája', és a farm egy-egy területének átalakítását foglalja magába, jobban megismerjük Krisna segítségével és fordításában. A srácok az IDEP által kiadott, nagyon frappáns kis rajzokkal illusztrált, praktikusnak tűnő Panduan Permakultur című könyvből okosodnak, ami angol verzóban is megszerezhető.

 

DSC 3845

 

DSC 3848

IMG 0783

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IMG 0764

 

Iskandar középső fia a jogjai Permablitz oszlopos tagja, azé a Permablitzé, amit jó ideje kutatunk: egy fantomszervezet, közösség, ami önkéntesekkel dolgozik, Jogja egy-egy magánkertjét vagy épp közösségi területét átalakítva bőven termő kertté. "A PB-et nem tudod megtalálni, mert nem állandó, nem létezik mint szervezet, de a PB megtalálhat téged" - nevet fel Krisna. A partizánok következő akciója egy gondozatlan folyóparti terület átalakítása. Seedball-ok (kb 'magbombák') segítségével tervezik növényekkel benépesíteni és élhetővé tenni. Ezekről most hallunk először, utánanézve kiderül, hogy Fukuoka-hoz köthető az ötlet: az akár többféle magot rejtő, ideális csírázási feltételeket biztosító golyóbisokat elhajigálva a magokra, növényekre bízzák, hol hajtanak ki és telepednek meg. Ott, ahol jó nekik. Bízzuk a természetre, ami az ő dolga.

 

IMG 0775

IMG 0773

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Beszélgetünk és kenyeret gyúrunk Afival, aki egy rendkívül energikus, vissza-visszatérő tagja a BL közösségének. Az alábbi, talán bizarrnak tűnő, lilás színű cipók édesburgonya (ubi merah) lisztjével vannak dúsítva. A kenyérsütés kedvelőinek melegen ajánljuk a Jayeon Bread c. könyvet, a dél-koreai szerzők fantáziadús receptjei minket teljesen elbűvöltek!

 

IMG 0739

IMG 0743

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IMG 0751

IMG 0754

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IMG 0762

DSC 3883

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IMG 0753

 

A harmadik nap már kezdjük rosszul érezni mangunkat, na nem az ételektől, hanem a semmittevéstől és a fáradtságtól a kényelmetlen éjszakák miatt. Téblábolunk, mert munka nem jut. A kertben szinte áll az élet a tanfolyam miatt, az állatok ellátását épp elegen végzik. A konyhában tudjuk leginkább hasznosnak érezni magunkat, ahol a család, az alkalmazottak mellett a kurzus résztvevőire is főznek.

 

DSC 3862

 

Ez kicsit változik, ahogy a PDC véget ér: egy kertésszel munkálkodunk együtt, de nem nagy sikerrel, a nyelvi korlátok mellett kissé koordinálatlan az ő munkája is, és valljuk be, nem épp a munka hőse. A következő napokban besegítünk az egyik csapat dizájnjának megvalósításába, átalakítva két ágyást, beültetve növénytársításokkal.

 

DSC 3858

DSC 3928

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A BL nagyszerű megoldásai mellett pont a farm, maga a növénytermesztési rész gyengélkedik. Részben az adottságok, klíma, talaj (kiégett, rossz minőségű, agyonhasznált terepet kezdtek el itt feljavítani a kezdetekben), részben a permakultúrában (eddig) járatlan helyi kertészek, és részben valahogy a spiritusz hiánya miatt, legalábbis így érezzük. Atti részt vesz a komposztkészítésben: a nyulak ketrecei alatt kosarakban érik az anyag, amire potyog direktben a végtermék, illetve öntözik a derítőkből nyert hígtrágyával. Ez az ennivalója a kicsi, vörös és értékes gilisztapopulációnak, akik a munkát végzik: lebontják az anyagot és átalakítják komposzttá. Őket a kosarak tartalmának felhasználása előtt kiszedegetjük, hogy egy másik adagban dolgozhassanak tovább: a kiterített komposztot kókuszhéjakkal lefedve a giliszták pár óra alatt összegyűlnek a nap által felmelegített héjak alatt, ahonnan könnyebb őket összeszedni. Legalábbis ez az elv, Atti nem tapasztal giliszta-gyűlést a héjak alatt, van belőlük mindenhol :)

 

DSC 3916

 

Emellett palántázunk is, a YUMnál megismert kis műanyagzacskókba. Itt nincs a termelésnek bejáratott rendje, folyamatossága, mint ott, kissé véletlenszerűnek tűnik, mit és mennyit ültetünk, na és hová. Szóval, tervezni bizony jó! :)

Mi tervezünk is maradni, főleg amikor a mini szoba, a szúnyogzsongásos éjszakák után egy viszonylag kényelmes, szunyihálóval felszerelt szobába költözhetünk. De kapunk egy újabb hidegzuhanyt, amikor Anam jelzi, hogy mostantól a stábhoz hasonlóan ebédet és délutáni snacket, valamint szállást kapunk munkánkért cserébe. A reggeli és vacsora nekünk, 'önkénteseknek' étkezésenként a továbbiakban 40 ezer rúpiáért jár. Megrökönyödve jelezzük, hogy ez nekünk nem fér bele, de szívesen megoldjuk mi önellátóan, ha van hol főzni magunkra. Erre alkalmasan felszerelt konyha híján - bár egy kis erőfeszítéssel szerintünk simán menne - nem kapunk zöld jelzést. Helyette hamar érkezik más mentő ötlet a háziaktól: kajapénz helyett segíhetünk a weboldaluk és a készülőben lévő, önkénteseknek szánt infocsomagjuk szerkesztésében.

Több estét átbeszélgetünk Iskandarral ittlétünk alatt. Ezek inkább egyirányú, az ő véleményét és nézeteit feltáró monológok, azonban így is nagyon érdekesek. Tudása a vallásokról lehengerlő, hol a globális trendeket, az élelmezés, a háborúk, a hatalmi játszmák összefüggéseit taglalja, vissza-visszatérve az egyénhez: mit tehetünk mi? "Even if you see the end of the world coming towards you with your own eyes, you have to plant that seed!" - mondja nyugodtan és határozottan, mikor Atti felveti kétségeit a vesztébe rohanó világról, az önmagát és a bolygót felemésztő emberiségről, arról hogy minden túl gyorsan történik ahhoz, hogy be tudjunk avatkozni időben. Konklúzió: mindenki tegye meg, amit tehet, töretlenül és kitartással dolgozva. Pozitív szemlélete mellett fatalista, a permakultúrás tervezők alaptétele nála is megtalálható, ha nem is emlegeti direktben. Teljes önellátásra törekszik a farmon, hiszen a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan, összeomlása elkerülhetetlen - szűrjük le szavaiból. Számos könyv kerül elő a napok során könyvtárából, gyűjtjük a címeket és szerzőket későbbi olvasásra. A fermentálásról szóló átfogó könyv mellett (ez az ősi módszer nemcsak tartósításra, de az ennivalók tápanyagban dúsabbá és finomabbá tételére is szolgál) a legmeglepőbb darabok egy indiai feminista szerző műve, illetve Karen Armstrong vallásokról szóló munkája, a The History of God, továbbá Graham E. Fullertől a The World Without Islam. A Ramadánról, annak eredeti céljáról és magáról a böjtölésről is sokat mesél (ő maga alapban kétnaponta böjtöl, azaz minden második nap csak napkelte előtt és napnyugta után iszik, eszik, hogy a napi rutinból ki-kizökkenve minél többet érzékeljen a világból), de azt már nem gyűrnénk ebbe a bejegyzésbe..:)

 

DSC 3876

 

Ibu Dar étterme és az ott készülő házi termékek, melyeket helyben, valamint a Milas piacán és boltjában árusítanak, tartják el jelenleg a szervezetet. Ibu Balin pékséget vezetett, ausztráloktól és belgáktól tanult sütni, és Indonézia-szerte főzni, rengetegféle tradicionális receptet ismer. Reggel 5-kor kel, hogy néhány naponta friss kenyeret süssön: búzalisztet használ alapként, ezt variálja hozzáadatt korpával, édeskrumpliliszttel, kefírrel (ami a kovász helyett egyszerűbben kreál 'savanyú' kenyeret). De a számunkra nagy újdonság a sorghumos (gluténmentes! gabona) megoldás, mely helyben terem. Mi is besegítünk a dagasztásban, mérésben, formázásban. Gyorsan leesik nekik, nem először nyúlunk kelt tésztához, érdeklődnek a mi megoldásainkról. Készítünk kóstolónak egy barnarizses és egy, a kertben termő bazsalikommal dúsított, fokhagymás cipót. A friss kenyeret reggelire házi vajjal, lágy tehén- és kecskesajttal (ezekhez a házitejet citrommal indítják be), kefírrel (amihez a gombát egy svájci barátjuktól kapták) kisérjük. Jól esik a tejtermék, nem igazán volt ebben részünk, mióta úton vagyunk. A kenyér és tejtermékek mellett készül a három alkalmazottat foglalkoztató konyhában mogyorókrém, kombucha tea és különféle lekvárok.

 

DSC 3873

 
 

Az alapanyagok egy része megterem a kertben, ahogy a főzéshez használt zöldségek és gyümölcsök is. A hiányzó összetevőket Ibu saját maga válogatja össze a helyi piacon korán reggel, hogy az áru minél frissebben kerüljön feldolgozásra. Egyik nap Évi is velük tart, csak hogy megkóstolja a tapai-t, új kedvencét, ezt az édes-savanykás, puha valamit, amit italba, ételbe is raknak Délkelet-Ázsia szerte. Mily meglepő, hogy ez is egy fermentált termék, ami leggyakrabban kasszavából készül.

 

DSC 3879

IMG 0759

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

DSC 3881

 

Belefáradva a szervezetlen kerti tevékenységekbe, Évi egy napra csatlakozik a vidám, energikus konyhai csapathoz, ahol aktuálisan marquiza és eperlekvár készül. A marquiza egy része a kertből, egy része a piacról érkezik. Fele-fele arányban keverjük ananásszal. A nyugat-jávai epret, ami ízességben nem éri utol a magyar fajtákat, a kertben termő mullberry-vel (ki tudja ennek a magyar nevét?) vegyítjük. Zselésítőként párolt almát használunk és a gyümölcshöz 2:1 arányban adunk cukrot. Tartósítószert nem használunk, az üvegeket és fedőket forrázással sterilizáljuk.

 

DSC 3898

 

DSC 3865

DSC 3872

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ibu finomságai közül a kedvencünk a korobabból készült tempe, amihez a babot egy éjszakán át áztatja, majd az áztató vízben felforralja. Amikor puhulni kezd, lehűti és a héját kézzel leszedegeti. Vízcsere után egy újabb éjszakányi áztatás következik, majd a készre főzés, de nem túl puhára. A tempe startert különféle levelekből erjeszti, de kapható a boltban ‘ipari’ megoldás is. Idáig kellett eljöjjünk, hogy megtudjuk, tempe bizony nem csak szójából lehet. Úgy húszfélét  készítenek belőle Indonézia-szerte, a a tempe koro mellett például tempe munggur is létezik. Amikor nincs ideje, Ibu is a késztermékhez nyúl. A piacon kapható, kis adagokban, banánlevélben fermentált tempe sajátos ízt kap a csomagolástól, a műanyag zacskósnál bizony sokkal jobbat. Helyben háromféle szójabab létezik, az import amerikai GM szójával szemben, ami sokkal olcsóbb, azonban nem versenyképesek...

Ahogy olvashatattátok, akad a BL-nál felfedezni-, tanulnivaló bőven, de valahogy mégsem tudjuk felvenni ezt a munkastílust, komfortosan érezni magunkat. Hozzátesz ehhez, hogy Évi sokat látott, strapabíró Crocs papucsának, amit egy éjszakára a család fő terasza előtt hagy a többi lábbeli között, másnapra nyoma vész. Hiába kérdezősködünk, keresgélünk, nem találjuk. A szétesettség további jele, amikor egyik reggel az iPadet a földre ejti. Szerencsére működik tovább, 'csak' a kijelző két sarka reped meg. Több, mint egy hét után, amikorra még mindig nem sikerül kialakítanunk egy bevált napirendet, amiben jól érezzük magunkat, búcsút intünk. Baromi kényelmetlenül érezzük magunkat, hogyan is közöljük ezt Iskandarral, akinek figyelmessége mindvégig páratlan. Nem lepődik meg, amikor a kert energiahiányos működését említjük, amit nem kompenzál számunkra a konyha és a szellemiség ereje. Őszinte, megosztó szavai megmaradnak az utolsó esténken is, amikor sokáig ücsörgünk tovább és beszélgetünk hármasban a vacsora után.

Szombat reggel Adrival térünk vissza Jogjába, aki a Milas piacára szállít árut. Besegítünk a standnál egy órácskára, majd átsétálunk és újra bejelentkezünk a közeli, jól bevált Delta Homestay-be, amiről a következő Jogja-fejezetben mesélünk majd...

 

DSC 3946