Néhány óra alvás a makassari reptéren bőven kevés ahhoz, hogy kipihenten érkezzünk reggel 7:30-kor Sorongba, Pápuára. A reptéren ordítozás fogad. Kissé megriadva nézünk: a vad pápuaiak már itt bemutatkoznak... ? Hamar kiderül, a reptér egyetlen helyiségében a vb-selejtezőt nézik és gólöröm volt a kiabálás. Csörög a telefon, miközben a csomagokat szedjük össze. Atti felveszi és már be is vagyunk azonosítva: felénk tart egy páros, tudják a nevünket. Heyn és Jein a Raja Ampat-i vendéglátóink küldöttei. Kiterelnek minket, egy közös fotó, majd ugrás a fekete Toyota terepjáróba. Csak tátogni tudunk, szó sem volt itt fogadóbizottságról, Atti már a helyi sárga bemo-kat nézegette, amikkel majd valahogy elvergődünk az Imigrasi-ba. Az autóból elképedten bámuljuk a felvonulást, zászlókat lengető, őrülten száguldozó motorosokat: a helyiek focilázban! Az argentin győzelmet ünneplik, a hollandoknak szurkolók ma otthonmaradtak... Indonézia eddig látott népeihez képest az itteniek láthatóan valami plusz, elemi erővel rendelkeznek, ez az egész mozi olyan, mintha feltekertek volna mindenféle szabályzót: hangosabb, kontrasztosabb, színesebb és szélesvásznúbb Pápua, mint bármi, amit eddig tapasztaltunk. Csak először legyünk túl a bürokratikus útvesztőn! Kétszer futunk neki a vízumhosszabbítási papírok beadásának ma, ez a nap az utolsó lehetőség, hogy időben kérelmezzünk. Heyn és Jein, valamint a sofőr fel és le furikáznak velünk Sorongban: kitöltünk, beadunk, tárgyalunk, visszautasíttatunk. Nyomtatunk, fénymásolunk, ismét kitöltünk, másik szponzort keresünk, megint nyomtatunk (Yantri már nem felel meg a sorongi hivatalnak, helyi lakoshoz ragaszkodnak), újra és újra benyomulunk a hivatalba, újabb hivatalnokokkal beszélünk. A különböző kifogások mögött mind egy gondolat lebeg, és ez a 'mani,mani!'; ahogy az utcagyerekek szoktak néha kiabálni, mikor külföldit látnak. Hála vendéglátóink kitartásának, és végül egy 'ismerős' megjelenésének, fél 3-ra sikerül beadnunk a kérelmet. Mivel még senki sem reggelizett a csapatból, egy warungban kötünk ki, lassan lenyugodva. Szűnnek a ráncok a szemek körül, kerekednek az arcok, felszabadultan röhögünk már a helyzeten.
Hogy tovább billentsünk az állapotunkon, felmegyünk a közeli buddhista szentélyhez, kilátással a városra, tengerre, a Raja Ampat szigetcsoportra. Kezdünk megérkezni Pápuára...
Pak Yoppi, leendő házigazdánk sorongi pecójában kapunk szállást. Előbb egy mandi, majd egy kávé, és készen is állunk egy sétára: piac, majd naplemente a tengerparton. Lassan cammogunk, szívjuk magunkba az új benyomásokat: valahogy élőbb itt a természet, direktebbek az emberek, erősebbek a színek, közelebb szállnak a felhők... Fekete, göndörhajú, erős testalkatú, mosolygós népek az őslakók, meg is szólítanak, a szokásos "Hello Mister!” (nemtől függetlenül, Évi is ezt kapja) hangzik mindenfelé. Letelepszünk a tengerpartra naplementézni, majd egy közeli árusnál megkóstoljuk a meleg, csípős, édes gyömbéritalt.
Hazafelé tartva a piacon vásárolunk a helyiek kedvencéből. Pinang, siri és kapur a három összetevő, ami így együtt egy pirosat nyáladzó rágcsa: a nagy gumó megpucolva, hozzá kis vékony zöld termés (kinézetre mint a zöldbab) fehér porba mártva. Összehúzza a szájat, ínyerősítő-tisztító, errefelé ezt rágják minden nap. Nagyokat köpködünk utána, és nem próbáljuk ki többet.
Másnap reggel Heyn-nél kávézunk. Ő is és lakótársa is Manadóból, Sulawesiről költözött ide és idegenvezetőként dolgozik Raja Ampaton. Indulás előtt még van egy kis időnk, hát elsétálunk velük a közeli cölöpházakhoz, amikben a környék horgászai laknak.
Taxival tépünk a 9h-s hajóhoz, amivel Waigeo-ra, Raja Ampat legnagyobb szigetére megyünk. Kétórás hajóút következik, majd sofőr vár a mólón és repít a kis pickuppal a Pandawa Resortba (miután gázolajat szerzünk a waisai-i piacon a későbbiekben mumussá váló generátorba).
Pak Yoppi széles mosollyal és meleg kézfogással fogad bennünket. Ő a tulajdonosa a Pandawa Resortnak, ahol letelepszünk most egy időre. Yantri volt a kapocs, aki továbbította nekünk egy egyetemi jóbarátja leírását a család frissen nyíló resortjáról Raja Ampaton. Mi persze tollat, 'emilt' ragadtunk és jeleztük, hogy szívesen besegítenénk. Teljesen másféle napok elé nézünk itt, resort-promócióba, FB-oldal és egy weblap összerakásába kezdünk, szokásosan szállásért és étkezésért cserébe.
A ‘resort' - ami inkább egyfajta családi panzió - hat darab 2 szobás házikót jelent, melyből egyben a házigazda és mától mi lakunk. Az állandó stáb a szakácson kívül 4 fiatal srác, akiknek feladata a takarítástól az építkezésen át a vendégek kiszolgálása is. Hát így indulnak első napjaink Pápuán. A többiről majd a következő bejegyzésekben…elmentünk snorkelezni!
No comments :
Post a Comment