Waigeo szigetnek ez az oldala nem bővelkedik fehérhomokos partszakaszokban. Cserébe a mangrove-val borított part sokszínű élővilága szinte érintetlen maradt és a délutáni apálykor hosszú sétákat lehet tenni a parton. Kicsit megállva és mozdulatlanul várakozva kiderül, hogy minden négyzetcentiméteren élet van: apró csigák, tengeri uborkák és csillagok, rákok és mindenféle ismeretlen létformák kezdenek el mászni, tekergőzni és nyújtózkodni, ahogy ismét biztonságban érzik magukat.
A mangrove gyökerei bizarr látványt nyújtanak. Nekünk kis manó-falu jutott róla eszünkbe, ti mi láttok benne?
A madarakért itt nem kell nemzeti parkba menni. Kedvencünk a tengeri sas és a vicces rajzfilmfigurának kinéző hornbillek.
A naplementékkel csak az éjszakai égbolt látványa versenyezhet. A Tejút átíveli az eget, teljességében látható néhány éjszakán át.
Azért a napfelkelték is labdába rúghatnak néha...
A dolgos csapat az étterem bővitésébe fog ottlétünk alatt.
Mi eközben kalapálunk kicsit a resort FB-oldalán, majd egy website-ot is építünk nekik. A mobil iroda a jettyn (stégen) kap helyet, itt csend és nyugi van és térerő is mobilinternethez.
Azért néha megszakítjuk a munkát, hogy Ibu Lydia, Pak Yoppi feleségének fánkjaiból faljunk. Ilyen kényeztetés nem minden nap jut sajna a bandának, de igazi felüdülés a fiatal szakács jellemzően szétfőzőtt, elsózott és alapból fantáziátlan zöldséges, tofus és halas ételei után. A mononátrium glutamátot, amit a térségben a sóhoz, cukorhoz hasonló alapfűszerként használnak, szerencsére néhány nap után felfedezzük a konyhában. Összecsomagoljuk a betárolt közel 1 köbméternyi mennyiséget és letiltjuk róla a háziakat, legalábbis ottlétünk alatt.
A képernyőre tapadó tekintetek is csak elfáradnak, ilyenkor irány a (leendő) kert, ahol kasszavát ültetünk. Lenyűgöző a természet gyorsasága, hogy két hét alatt egész méretes levélkék fakadnak az elültetett töveken.
Meglátogatjuk Sapokren falut is motorral és párszor Waisait, a fő-várost, ahol nagyban készülnek a fejlesztések az augusztusi 'Sail Raja Ampat’ vitorlásversenyre. Sapokren falu csak egy keskeny, hegyi ösvényen vagy apálykor a part mentén közelíthető meg. A kókuszszállításban így jól jön a tenger segítsége.
Az étterem elkészültét snorkelezéssel ünnepli a stáb, élen Pak Yoppival, aki a munka alatt nem engedélyezett ilyen henyélést. Ki ugrik elsőnek a vízbe?
Pak Yoppi lelkesen munkálkodik a karaoke sarok kialakításán az új étteremben. Bár véleményünket sokmindenben kikéri, megfontolja és felhasználja, erről sajna nem tudjuk lebeszélni. Jónéhány estét végigszenvedünk: karaoke party szerencsére nincs minden este, de a sötétedéskor beizzított generátor őrült robaja elmaradhatatlan. Fülhallgatókkal nézzük a jobbnál jobb filmeket esténként, míg elnyom bennünket az álom. A füldugó itt kevés.
Íme a repertoár:
Lunchbox (Ezerízű szerelem, meghatóan kedves sztori Indiából)
The Congress (fél-anime disztópia, Ari Folman, a tavalyi Anilogue filmfeszt egyik kiemeltje)
Vi Ar Bast (Mi vagyunk a legjobbak, kötelező svéd eposz)
The Wind Rises (Szél támad, anime, Hayao Miyazaki, akinek műveiben sosem csalódunk)
Lima Centimeter (5 cm, indonéz 'halivud-mozi', kedvcsináló a Mahameru megmászásához)
A parttól úgy 20m-re már gyönyörű korallokat lehet látni és halakban is bővelkedik a tenger. Évi egyik reggel még teknőst is lát. Az amúgy jellemzően tó-csendességű tengerrel bíró Raja Ampat időjárása ottlétünk alatt igen változatos, így sokszor nincsenek ideális körülmények az úszkáláshoz. Azt azért senki nem gondolta volna, hogy egy reggelre a jettyt elkobozza a tenger.
Úgy két hét 'rizortolás' után már nagyon mehetnékünk van. Szeretnénk többet látni a térségből és végre aludni egy pihentetőt, csendben, nyugalomban. Kinézünk egy közeli kis szigetet, foglalunk szállást, összepakolunk, amikor kiderül, hogy a stáb 5 tagja előzetes bejelentés nélkül lelépett Idul Fitrit ünnepelni a családjához. Ráadásul pár nap múlva 3 éjszakára egy 12 fős csoport érkezik, tele lesz a ház. Így maradunk segíteni: asztalt, széket rakunk össze az új étterembe, szemetet szedünk, ellenőrizzük a szobák állapotát. A fiatal kínai csoport Jakartából érkezik, Heyn és Leon idegenvezetésével. A bérelt speedboaton helyet szorítanak nekünk is, hogy szétnézhessünk, mit is rejt még a szigetcsoport Waigeon kívül.
Míg a hajót tankolják, jut idő a kis szigeten körbejárni, henyélni, focizni a helyi srácokkal.
Az időjárás nem kedvez a kirándulásnak, a tenger őrült módon dobálja hajónkat. Ki így, ki úgy próbálja ezt átvészelni.
A viszontagságokat gyorsan feledteti a látvány, ahogy beérünk Kabui mini-szigetei közé.
A csoport tagjai a 2 nap alatt láthatóan leginkább saját maguk fényképezését élvezik...
Kikötünk Saonek Monde egy idillikus partszakaszán is, ahol láthatóak helyi gyerekek, és ideiglenesen itt tartózkodó majomfélék is.
A fő attrakció Pianemo, ahová úgy 2 órát hajózunk. A partmenti kilátóba lépcsőzve még nem sejtjük, hogy mekkora csodát is művelt itt a természet.
Éljen Raja Ampat, azaz ‘R4'!
Újabb megálló, ahol a srácok merülnek egyet a helyi instruktorral, mi pedig sétálunk, snorkelezünk, a halakat bámuljuk.
A kültéri wc-ken már azt hittük, nem lepődhetünk meg...
Három hét után búcsút intünk Pak Yoppinak és Ibu Lydiának. Itt az ideje, hogy útrakeljünk és felfedezzük, mit is rejt még Pápua Raja Ampaton kívül.
No comments :
Post a Comment