A kb 5000 lakosú kisváros rendkívül szerethetőnek bizonyul, ahonnan valóban "million dollar panorama” látható. Yachtok, katamaránok és kishajók jönnek-mennek Vanua Levu sziget fő kikötőjében, a környéken sok európai és amerikai vett földet és épített magának szerény hajlékot. Nem, egyáltalán nem kunyhókban laknak.
Mi a Hidden Paradise vendégházat választjuk, ahol 40 FJD-ért (5000 HUF) kapunk egy szobát. Egyszerű, de tiszta, egy indiai család viszi az üzletet. Első nap összebandázunk Dannyvel, az oxfordi diplomás, ausztrál publisher-rel, aki épp átutazóban van Kanada felé, ahol egy hat hetes munkamegbízás várja. Fijin előre dolgozik, rápihen a nagy munkára, ahogy teszi ezt rendszeresen. Visszatérő vendég a Paradise-ban, mindent tud Savusavuról, Fijiről és környékéről. Kapunk tippet, hol együnk (Country Kitchen), hol internetezzünk (Savusavu Computers), hol nézzünk naplementét (Hot Springs Hotel). Mind beválik. A napok békésen csordogálnak. Jellemzően Dannyvel együtt kávézunk reggel, majd este újra összeülünk vendégházunk teraszán.
Napközben piknikezünk a közeli tengerpartokon, ahol szinte egyedül lehetünk. Mármint más strandolók nélkül, merthogy élet az van. Atti a parton, felpolcolt lábbal blogot ír és figyeli, amint masíroznak a csigák, rákok a parton. Napközben az apály ideje alatt messze be lehet sétálni a vízbe a korallok, kagylók, halak közé. Vagy úszni a kék lagúnában, ami úgy 50 méterre van a parttól.
A piacon vásárolunk újabb és újabb adag papayát és banánt, nameg paradicsomot, spenótot. Ezeknek van szezonja, és nagyon jóízűek. A helyi füstölt halakat is megkóstoljuk, ahogy az utcán árult banános, kókuszos pitét is. A kedvencünk a Savusavu Computersnél kapható kasszavás pite.Frissen sült formakenyereket eszünk, amiben Délkelet-Ázsiában elég ritkán volt részünk (bár bevalljuk, nem is hiányzott egyáltalán). Viszont itt a helyiek (néhány generáció már ezen nőtt fel) tetemes mennyiségben és jóízűen falják a viszonylag laza szerkezetű fehér és a nem sokkal tartalmasabb korpás verziót. Savusavuban például három pékség is üzemel. A helyi vaj nagyon finom, odavagyunk érte. A ‘cream bun’-nak nevezett megoldásuk mindenen túltesz, de jó példája, micsoda cukorfalók: a hosszúkás vekni hosszában kettévágva és vastagon megkenve margarinnal, majd még vastagabban megszórva cukorral. Nagy cukornádtermelő és feldolgozó az ország, barnacukorból minden asztalon található.
A vendégház mögötti rögbipálya közvetlen közelében két hőforrás bugyog, a helyiek rendszeresen főznek itt. Mi is bepróbáljuk, egyrészt a móka kedvéért, másrészt mert a Paradise konyhájában nincs rezsó sem. A kövekkel körberakott, úgy két méter átmerőjű területeken békésen bugyog fel a forró víz. Főzünk rajta egy remek dahl-t, vagyis lencselevest, majd egy nagy adag kasszavát, amit 1 dollárért vettünk a piacon. Főzés közben lessük a helyieket, amint pudingot gőzölnek vagy éppen kókuszos-kasszavás pitét készítenek. A főzőhelyről sajnos el- és lemaradt a fotó, ha nem hiszitek, járjatok utána magatok Savusavuban.
Danny jóvoltából meghívást kapunk egy szülinapra is egy helyi családhoz, ami persze mértéktelen kávázással jár együtt. A savusavui káva híresen jó minőségű, ezt mi is megerősíthetjük. Még a rákövetkező második nap is bambák vagyunk.
Némi tipródás után, mennyit is maradjunk még Fijin, veszünk egy jegyet végre Új-Zélandra, Aucklandbe, szeptember 24-i indulással. A tervezést megkönnyíti, hogy kizárólag ezen a dátumon találunk már csak megfizethető árú jegyet. Ezután viharos sebességel próbálunk megfelelő WWOOF hostok után is nézni, hogy legyen hol dolgoznunk, tanulnunk és aludnunk majd Új-Zélandon. Az Északi Szigetre - ahol valamivel jobb az idő - fókuszálva keresünk, az ezernél is több közül a vega és permakultúrával foglakozó hostokat szűrve. A keresgélés a 3 dollár / órás internet-árak mellett gyorsan kell haladjon.
A Fijin hátralévő időnk eltöltésére Danny Levuka szigetét javasolja, ahová némi nyomozás után sikerül is hajójegyet vennünk. A Patterson Brothers busz-hajó-busz (70 FJD / utas) kombinációval visz majd minket a szigetre, amely valaha Fiji fővárosa volt.
No comments :
Post a Comment