Visszatérünk Yavusaniaba, Mirihez, hogy felszedjük pakkunkat, elmeséljük és megköszönjük a nővére családjánál töltött csodás napokat. A civilizáció sokkjának enyhítésére megkóstolunk egy-egy stubby (így hívják a kisüveges helyi sert) Fiji Bittert és Goldot. A bitter karakteresebb, keserűbb íze lesz a kedvencünk. Kóstolás közben szóbaelegyedünk egy helyivel, aki a következőkkel búcsúzik: "Next time you come to Fiji, you come for good. You build a house. You stay."
Másnap Nadiban lógunk és tervezünk, hogyan, merre tovább. Miritől és Mamiéktól elköszönve péntek reggel útnak indulunk, 'igazi' turista módjára felfedezni Fiji egy kisebb szigetét. Yavusaniából elbuszozunk úgy 15 perc alatt Nadibe. Innen erős háromórás buszút visz Suvába (17 FJD, 1 FJD ~ 126 HUF), ahol bevásárolunk, mivel az a hír járja, hogy a szigeteken legalább dupla árakra számíthatunk (erről kiderül, hogy vad túlzás). A hajónk, a Lomaiviti Princess, ami hetente kétszer megy Suvából Taveuni szigetére, este 11-kor indul. Legalábbis a menetrend szerint.
Úgy éjfél körül már sorban állunk, á dehogyis, hömpölygünk a nyomakodó tömeggel a hajó rámpáján, felpakolva a szokásos zsákjainkon kívül több kilónyi kajával. Néhány perces zápor következik. Oké, nem ázik szét semmink, a tömeggel beszorítjuk magunkat egy egész nagy esernyő alá. Fáradtan, ázottan, elámulva az egyébként oly nyugodt és kényelmes helyiek tolakodásán és eddigi legszervezetlenebb hajós indulásunkon, úgy hajnal egyre már a tengeren vagyunk. Egész kényelmes és eldugott részen sikerül letelepednünk és aludnunk néhány órát a szőnyegpadlós hajón, széksorok közé terített hálózsákjainkban. Rettentő sokan vagyunk, vége a suliszünetnek, utaznak haza az emberek: a hajó utasterében egy tűt ugyan le lehetne ejteni, de valaki biztos felszisszenne. Ahogy az az utastárs teszi, akire éjjel a sötétben Évi ráhuppan, miközben az alvók között, az erősen imbolygó hajó székein szertornázva próbál a mosdóba eljutni.
Fehér ember nem sok akad rajtunk kívül, ők jellemzően repülnek, illetve nem ezt a szigetet választják célpontjuknak (ha mégis a hajón kötnek ki, akkor kabinos jegyet vesznek, ami úgy másfélszerese a mi fejenként 75 dolláros verziónknak).
Délutánra elérjük a 'képeslapszerű' Savusavu kikötőjét. Néhány órát csodálhatjuk a látványt, mielőtt továbbindulunk.
Este 8 körül kötünk ki Taveunin. Nagynehezen sikerül találnunk egy helyi csapatot, akik mellé beférünk a kisbuszba, ami a taxihoz képest féláron, 15 dollárért visz el Mateiba. A Beverly Beach Campingben vár ránk a telefonon lefoglalt, matracokkal berendezett sátor úgy 5 méterre a tengertől.
Hát így utaznak itt a helyiek. Fárasztó, be kell valljuk. Nem kell a hullámok hangjának segítsége, hogy álomba zuhanjunk.
No comments :
Post a Comment