22 Aug, Viti Levu, Fiji

22 Aug, Viti Levu sziget, Fiji

Miután szépen beöltöztünk Miri édesanyjának házában, átvonulunk a falu közepén felállított bambusztetők alá, ahol családonként csoportosul a falu népe. Ritka alkalom ez, talán évente 1-2 alkalommal gyűlnek össze a lakók. Ennek az alkalomnak az apropója az adománygyűjtés a falu fejlesztésére, ami eszemiszom, zenés-táncos mulatság és rituális, össznépi kábulat formájában történik. Tudtok ennél remekebb megvalósítást elképzelni?

 

 

 A nap nyitányaként a gyerekek táncbemutatót (meke) tartanak.

 

 

 

 

 

A mi csoportunkban is, mint mindenhol, a férfiak ülnek elöl, a káva körül, a nők és gyerekek az ételek mellett. A kávából újabb és újabb adagot kever a felelős, aki ezt a posztot egész nap ellátja, ahogy az osztó sem tétlenkedik, felénk is nyújtja újra és újra a kókuszhéjba mért italt. Ezt illő egy húzásra ledönteni, mire a társaság többi tagja lassú tenyércsapkodásba kezd. A káva ivászatának szertartásossága idővel lazul és pár óra elteltével becsatlakoznak a nők is.

 

 

 

 

A nők az ételek porciózásával foglalatoskodnak, miközben persze folyamatos a csevegés. Az előző nap elkészített ételek nagy halomban állnak minden bambuszplaccon. Délelőtt kb ötféle süti kerül vegyesen tányérokra, majd korai vacsoraként előző napi lovo-n (földbe sülllyeszett tűzhely) az átforrósodott köveken kókuszhéjakban főtt-sült dalo (taro), rao-rao (tarolevél) és csirkés curry, amit mi kihagyunk. Van persze hal és főtt kasszava, valamint a környékbeliek fő megélhetését jelentő folyami kagyló.

 

 

 

 

A konferanszié sorban szólítja a családokat és meghívott vendégeket, akik felvonulnak adományaikkal támogatni a falut. Egy-egy felvonulást jellemzően tánccal ünnepelnek. A csoportok között nem igazán van átjárás, bár természetesen ismerik egymást. A zene folyamatos, a hangulat a káva hatására hullámzik. Hol kissé vásári, hol oldottab, mint mikor egy-egy páros feláll táncolni és mókázni vagy amikor a helyi banda épp az adott családhoz érkezik és leül közéjük zenélni.

 

 

 

 

 

Naplementekor oszlani kezd a társaság, mi levonulunk a folyóhoz fürödni, majd kapunk egy pokrócot Miri szüleinek nappalijában, ahol elvágódunk. A zene egész éjjel szól, Miri reggel keveredik haza, amikor mi ébredezünk. Nem csoda, nem sűrűn találkozik a családdal, unokatesókkal, akikkel együtt nőtt fel és a reptéri műszakozásba a káva-mulatságok sem férnek bele. Nem is hezitál, amikor visszaküldjük a még ébrenlévőkhöz, míg mi megreggelizünk és összeszedjük magunkat az útra. Merthogy indulunk tovább Rakirakiba, ahol Miri nővérével van találkozónk. Ismeretlenül is olyan kedvesen invitált családjához, hogy eszünkbe sem jutott nemet mondani.