17 - 19 Dec 2015, Vientiane, Champasak, Laos

A Mekongra nézve Laoszt látjuk Nong Khaiból. Laoszt, egy olyan délkelet-ázsiai országot, ahol még nem jártunk. A 'Barátság-hídon' egy bő negyedóra alatt átvisz a busz. Mi legyen? Menjünk? Ne menjünk? Érdekel annyira, hogy vízumot fizessünk? Adjuk fel a könnyű thaiföldi létet a bizonytalanért? Csábító a túlpart, a laoszi kávéárusok mindig kedvesek velünk, nekivágunk hát. A határátlépés jól bejáratott, olajozottan megy minden. Szállásunk elhagyása után úgy másfél órával már Vientiane-ban, Laosz nyugalmas fővárosában sétálgatunk. Bagettet eszünk. Igen, a franciák jártak erre. Átsétálunk néhány kolostoron, megnézzük a Mekong menti parkot, majd jegyet váltunk egy éjszakai buszra és kora reggel Pakse-ba érkezünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pakséról nem sok érdekeset olvasunk. Leszámítva a piacát. Ahonnan ráadásul továbbindulhatunk kiszemelt célpontunkba, Champasakba egy helyi busszal.

 

 

 

Champasakban egy meglehetősen ócska vendégházban találunk szobát. De terasza a Mekong partján, egy hideg helyi sör, a hatalmas adag, ízletes ebéd és az ingyen bringák bőven kárpótolnak. Ahogy enyhül a hőség, eltekerünk a 10 km-re lévő Wat Phu-ba, ami egy hegyoldalban elterülő (na ki találja ki?) Khmer templomkomplexum. Csakúgy mint Ayutthaya és Phimai Thaiföldön, ezt is utak kötötték össze hajdanán Angkorral.

 

 

 

 

 

 

A hegyoldalban sétálgatva rátalálunk a kígyókkal körülvett lépcsőre és a krokodilkőre az angkori időszakból.

 

 

 

Amúgy Champasak is főváros volt valaha (nincs még elegünk a fővárosokból?!), most kellemes kis falusias hangulatot áraszt. 

 

 

 

14 - 16 Dec 2015, Nong Khai

Ez az út sem egyszerű. Phimaiból gyorsan kijutunk a főútra, majd ott felugrunk egy buszra, ami egész közel visz következő úticélunkhoz. Viszont majd' négy órát várakozunk hajnalban a csatlakozásra. Még teljes a sötétség, amikor Nong Khai-ba érünk. A szálláshelyünk recepciója üres, a kiírás szerint a konyha 7-kor, a recepció majd csak 8-kor nyit. Várunk, bámészkodunk, sétálunk.

 

 

Találunk néhány készülődő árust, ahol a nap első vendégeként kapunk inni és enni is: ‘Kaffee Lao’ - durvára őrölt, erősen pörkölt kávéból -  és frissen sült rizspogácsa.

 

 

A Mekong felett a napfelkelte fényei. Merthogy itt vagyunk újra, a Mekong partján. Úgy 6 éve a delta torkolatánál bringázgattunk Vietnámban. Most a thai - laoszi határszakaszt készülünk felfedezni.

 

 

 

Két napot végigbringázunk a Mekong mentén, kis falvakon keresztül, a vízparti kerteket csodálva. Segítségünkre van vendégházunk, a Mut Mee útvonalterve. Nong Khai körül sűrűn nőnek a watok is ( (wat = templom / kolostor), megnézzük, amelyik útba esik. Szinte mindenhol kedvesen fogadnak, bárhová be lehet sétálni (illően felöltözve, szigorúan mezítláb), nincs belépő és minden kolostornak van tiszta wc-je (ez az utazónak bizony kincs).

 

 

 

 

 

Szoborpark: Luang Poo, laoszi művész méretes alkotásaival a buddhizmusból, hinduizmusból merítve alkotott szó szerint hatalmasat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

12 - 13 Dec 2015, Phimai, Thailand

Úgy terveztük, egy gyors vonatúttal Phimaiban folytatjuk az ország múltjának megismerését. Ehhez képest órákat töltünk az ayutthayai vasútállomáson vonatra várva. Majd saját magunk is szemtanúi lehettünk a jókora késés okának útközben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hosszúra nyúlt vonatozás után vár ránk egy 60 km-es buszút. Akkora mázlink van, hogy a megállót megtalálva szinte a táskánkat lerakni sincs időnk, már be is gördül egy megfelelő járat. Phimaiba érkezve pedig szinte fel sem ocsúdunk a buszútból, amikor már egy szállásadóval a vendégháza felé tartunk. Ezután jöhet a zöldpapaya-saláta, amit itt rizstésztás verzióban kóstolunk meg.

 

 

Az éjszaka cudar. A kisvárosban hatalmas a hétvégi dínom-dánom, hajnalig tart a ricsaj. A füldugó is majdnem kevés. Reggel pedig alszik minden, amikor mi már korgó gyomorral körözünk. Időbe telik, míg kinyit az első teázó és feltűnik az utcán egy banánt és édeskrumplit sütögető néni.

Phimai: az itteni khmer templom-komplexumról nem tudható, mikor is épült pontosan. Úgy 1000 és 1040 között. Néhány részét idősebbnek mondják a kambodzsai Angkornál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A város másik nevezetessége Sai Ngam, Thaiföld legnagyobb banyanfája (Ficus Bengalensis), kb. 2300 nm-en terül el.

 

 

 

Phimaii expedíciónkat egy egész tisztességes masszázzsal zárjuk, majd indulunk tovább Isaan régióban észak felé.

10 -11 Dec 2015, Bangkok - Ayutthaya: fővárosnézőben

A bangkoki reptérről egyenesen a vasútállomásra megyünk és jegyet váltunk a következő járatra Ayutthayába (~ajódaja), az ország régvolt fővárosába. Ez egy kicsit nyugisabb programnak ígérkezik Bangkoknál.

 

 

 

Ayutthayában számtalan emlék bizonyítja a letűnt nagyságot. Egész nap a városban és a romok közt csatangolunk: piacozunk, eszünk, iszunk és egész jó kis ízelítőt látunk a khmer - hindu - buddhista hagyatékból, ötvözve a város jelenlegi miliőjével.

Ratburana templom, 1424-ből

 

 

 

 

 

Wat Na Phra Mane: az egyetlen templom a városban az aranykorból, mely túlélte a burmai összecsapásokat.

 

 

‘Bike for Dad’ - az egész ország egyensárga pólót rántott magára és bringára pattant, hogy így tisztelegjen a királynak születésnapja alkalmából

 

 

 

A királyi palota emblematikus sztúpái (avagy chedi, ahogy itt hívják)

 

 

 

 

 

Tojás-szaküzlet. Azt nem sikerült megfejteni, mi a négy kategória alapja...

 

 

A folyóparti esti piacon zárjuk a napot. A zöldpapaya-salátánk nagyon finom, azért közben nem bírjuk levenni szemünk a túlparti látványról.