.. és lássuk a tavalyi kaland végének pótlását:
A következő állomás a másfél órányira fekvő, kisvárosias Prachuap Khiri Kan. A Hua Hin-i állomáson még megcsodáljuk a király születésnapja alkalmából rendezett kiállítást.
A király rendkívüli tiszteletnek örvend Thaiföldön, a képe amúgy is mindenhol felbukkan, most a szülinap kapcsán pedig országszerte zajlik a csinnadratta, ünnepségek és felvonulások váltják egymást. Egyik este a király kivilágított képénél gyertyákkal felsorakozó helyieket fotózunk. Az államilag forszírozott személyi kultusz mellett érdemes tudni, hogy a most 87 (frissítünk: már 88, mire ezt olvassátok) éves Bhumibol tényleg sokat tett Thaiföldért.
Prachuap Khiri Kan-ba lábat lógatni, szabadságra érkezünk néhány napra utunk utolsó két önkéntes-helye között. A vonat 38 bahtért (300 Ft) döcög velünk ide Hua Hinből. A Maggie's Homestay-ben leszünk most turisták egy kicsit, 350 bahtért van szoba, közkonyha, és nyugis kert is, a part pedig nyolcvan másodpercnyi séta.
Egy nyugis tengerparti kisváros ez, ahol nincsenek bombasztikus látnivalók, de a hangulata, tengerpartja nekünk bejön. Pár napig csak eszünk-iszunk, bringázgatunk, tengerezünk, kiosztjuk a legjobb fordítás díját az ‘étlap' kategóriában...
Prachuap jóval barátságosabb, emberközelibb Hua Hin-nél, és a bicilklibérlés feleannyiba kerül. A piacon végre szerzünk egy-egy bambuszban párolt rizspudingot - fekete és fehér rizs mixe, csak kicsit édes és enyhén füstös, zamatos a bambusztól - amit Évi egy zöld thai tea mellett fogyaszt el egy prachuapi kávézóban. A ventillátor csak illusztráció.
Mivel a városi partszakasz kevésbé csábít fürdésre, továbbtekerünk - egy katonai bázison keresztül - két öböllel odébb, ahol a casuarina-fenyők árnyékában ücsöröghetünk a homokban, amikor épp nem a langymeleg tengerben ázunk. A partszakasz népszerű nyaralóhely a thai-ok körében, de most üresen ásítoznak a nyugágy-ligetek. A hétévége több vendéget hoz, de azt már nem várjuk be. Este megünnepeljük a holdkeltét 1-1 Chang sörrel, ami után alig bírunk hazakóvályogni. Elszoktunk az alkoholtól, na. A piacon bevásárolunk a kókuszpanírban sült banánból és a zöld zselékockákkal teli italból - eddig csak vágyakozva bámultuk, most itt az idő a kóstolásra. Tápiókagyögyök vannak benne, mérsékelten édes, csodásan krémes. Merjetek ti is inni ilyet Thaiföldön bátran!
Felpattanunk az előre lefoglalt éjszakai buszra, ami Khuraburiba tart, onnan hajózunk át Koh Phra Thong-ra. Ez a sziget nem tartozik a közismertek közé. Szerencsére. És szerencse az is, hogy Karen fogad bennünket. Illetve először átpasszol Lorynak, aki szintén egy vendégházat vezet a szigeten, mivel nála épp nincs hely. Lorynál is csak sátorban. De ez nekünk simán oké, hisz jár hozzá csoda-tengerpart sok-sok kilométeren keresztül finom homokkal, kedves vendéglátók és remek feladatok. Lorynál komposztgödröt készítünk használati útmutatóval. Majd az új bungalóhoz vezető ösvény szegélyét ültetjük végig növényekkel. Egyik sem könnyű meló a fülledt melegben, de azért marad erőnk úszni, sétálni, gyönyörködni, állatvilágot fotózni is.
Ezt a partszakaszt 2004-ben teljesen letarolta a cunami, a sziget képét alapvetően változtatva meg. Ma pálmafák helyett Casuarina-fenyők szegélyezik a partot, pionírnövényként meghódítva azt, a sziget belseje pedig lassan regenerálódik. Az akkori halászfalvakból sem sok maradt. A szomszédos Ko Ra őserdővel borított szigete, ahol Lory korábban egy öko-szálláshelyet vezetett, magasabb vulkanikus alapja miatt megúszta a cunamit. Ma már nem látogatható, a nemzeti park része, így csak vágyakozva nézegetjük parti sétáink során.
Az utolsó két napunkra átköltözünk Karen egyik bungijába. Ebből az egyik nap tökéletes láblógatásra kényszerülünk a hirtelen, szinte egész napos eső miatt. Alkalmazkodunk a helyi szokáshoz, mely szerint esőben tilos a munka. Utolsó délelőttünkön már nagyot nem tudunk alkotni, azért átültetünk néhány facsemetét az erdőből a házikók közé. Eddigi thaiföldi felfedezéseink legszebb szigetén zárjuk egy éves utunkat.
No comments :
Post a Comment