Átstoppoltunk a keletiről a nyugati partra, egészen Whanganui-ig jövünk, hogy egy "városi farmot" is megnézzünk végre. Rachel Rose-zal hónapok óta elektronikus-levelezünk, tervezgetve látogatásunk időpontját. Több alkalommal is átszerveztük már a programunkat, hogy ide eljuthassunk. Valahogy már kötelezőnek érezzük ezt a megállót. Festői kisváros, a folyó egyik oldalán a központ, széles utcáin art deco épületek, a hihetetlen módon fából épült operaház és van egy remek, maori értékeket bemutató múzeum is. A túloldali dombon villanegyed terül el, errefelé lakik Rachel is. De hozzá nem kell magasra másznunk, mivel háza a domb lábánál, a folyóparti parkkal szemben áll.
Vendéglátónk nagy lendülettel kezdett a kert átalakításába és viszonylag rövid idő alatt sokat ért el: az eredetileg díszkertként működő területen szinte csak gyümölcsfa van már, bőven termő veteményessel kénytelenek osztozni a rózsák. “Jól látható, ‘nyilvános’ kertet szerettem volna, ezért meg kellett szabadulnom a mindent beárnyékoló díszfáktól. Meg akarom mutatni, hogy ekkora területen mennyi ehető dolgot lehet termelni” - meséli Rachel, miközben körbejárunk. A terület a Whanganui folyó áradásainak kitett, így a kapu előtt, a felszivárgó vizet toleráló, annak betörését lelassító növényeket telepített. Ehhez hasonló ötlettel a magasabban fekvő szomszédtól átfolyó esővíz megfogására, a kerítés mellé egy hugelkultur-t épített. Olyan ez, mint amin első új-zélandi vendéglátónknál, Joe-nál dolgoztunk.
Rachel évekig 'public relations'-szel foglalkozott Ausztráliában, ahonnan családi okok miatt visszatért, illetve ahol egy idő után ráébredt a gyakorlati készségek hiányára. Életmódot váltva költözött vissza Új-Zélandra, elvégzett egy kertészeti tanfolyamot, majd egy PDC-t. Megkereste ezt a helyet, megfigyelt és rajzolt, tervezett, majd átalakította a kertet és közben az étkezését is. A készételek, feldolgozott termékek helyett ma helyi termelőtől vásárolja a nyers tejet, kefírt és joghurtot készít, süti saját teljes őrlésű kovászos kenyerét (ami magasan viszi az első díjat az általunk eddig kóstoltak közül), tartósítja-fermentálja saját zöldségeit és gyümölcseit (kimchi, kombucha, hogy csak a ‘k' betűseket említsük).
A nyers tejet egy közeli farmról szerzi: csinos kis csatos üvegekben lehet önkiszolgáló módszerrel vinni a tejtermékeket, a kiürültet visszahozva, így nulla hulladék keletkezik. Új-Zélandon többen esküsznek a nyers tej (forralás nélkül) fogyasztásának áldásos hatásaira, amit a szabályozás itt sem támogat.
A "városi permakert” tervét az itt töltött napok során meg is nézzük. A gúglmepsz-alapú, magasságvonalakkal is ellátott nyomtatott műholdképre rakott rizspapíron gondosan berajzolva szerepelnek a szektorok: a napjárás, jellemző szélirány, vízfolyások, tereptárgyak, ki- és belátás a szomszédok felé és persze a zónák, amik a munka-és energiaigényt definiálják a lusta kertész számára.
A díszfák helyett Rachel válogatott gyümölcsfa-csemetéket ültetett, amelyekre további fajtákat oltatott rá egy barátjával. Az ágyások lakóit saját komposztjával támogatja, a marhatrágyát egy helyi baráttól szerzi bele, lomb, konyhai hulladék és fű nála is akad. Mondanunk sem kell, ő is kaszál. Ekkora területet kényelmesen és rovarbarát módon lehet így egyedül is karbantartani.
Együtt is dolgozunk, a ház előtti teraszos kertbe ültetünk facsemetéket. Elképesztő gondossággal, a saját komposzt mellett kőporral, gilisztafarmjának végtermékeivel és valami titkos organikus csodaszerrel is megszórja az ültetőgödröt.
Egész olajozottan telik ez az öt nap. Délelőttönként - míg mi a kertben foglaljuk el magunkat - Rachel visszavonulva gyakorolja a meditációt. Mire mi befejezzük a munkát, friss, meleg ebéddel vár.
Délutánonként - ha épp nem bonyolódunk hosszú beszélgetésbe Rachellel a maorikról, Whanganui közösségéről, a folyóról, ami jogi személy státuszt kapott vagy terveiről, melyek egy angliai meditációs központba vezetnek - sétálunk egyet a városkában vagy a ház könyvtárát böngésszük. Először megtaláljuk a Nourishing Traditions, majd a Wild Fermentation egy-egy példányát. Ezek eddig majd’ mindegyik ‘kiwi' vendéglátónknál a polcon szerepeltek: Jo és Rex, Sabine-ék és Lynda is alapműként forgatja. Össze is rakunk egy könyvlistát az eddigi inspirációk alaján és berendelünk egy rakat könyvet ( Healing With Whole Foods, Wild Fermentation, My Petite Kitchen ) a kedvenc webkönyvesboltunkban.
A könyvek megérkeztek! Lehet kölcsönözni… :)
