November 30-án kettős érzésekkel hagyjuk el Új-Zélandot. A szeszélyes időjárás és a jobbára hűvös új-zélandi népség után jól fog esni Thaiföld melege. Viszont szívünköz nőtt a maori nép és kultúra, és rengeteget tanultunk nem éppen átlagos helyi vendéglátóinktól. A tudás-osztó Jo és Rex, majd a határozott, de annál befogadóbb és érzékenyebb Sabine-ék, a kedves és bio-dinamikus Lynda, Rachel, a békés harcos, majd a bőbeszédű és hatalmas szívű Lisa és nagy családja: mindenhol sok-sok figyelmet és tudást kaptunk. Köszönjük nektek! December elsejei hosszú Jetstar járatunkra egy reptér-közeli hostelben főzünk magunknak előre. A gépen nincs semmi ellátás, de Szingapúrig kihúzzuk a házikosztból, majd 'pár óra’ várakozás és repülés (a 9 órányi reptéri transzfert is beleértve összesen 23) után újra Bangkokban találjuk magunkat, egyelőre a reptéren. 11 hónapja voltunk itt utoljára, lubickolunk a párás éjszakai melegben, miközben próbáljuk a buszok indulását kideríteni Hua Hinbe. Ez reggelre sikerül is, végül csak be kell mennünk Bangkok belvárosába, ahonnan egy gyors reggelit követően kisbusszal jutunk Hua Hinbe.
Katekittima, Hua Hin, 01 - 07 Dec
Hua Hin város Bangkoktól még bevehető, 5-6 órányi útra van, részben ezért is esett rá a választás. Évi a Workaway-en találta Katekittima (KK) kis vállalkozását, ahol némi kerti munka, továbbá a még épülő szálláshely felfuttatásában való segédkezés vár ránk szállásért cserébe. A város tengerpartja hosszú és fehér homokos, de ezt csak később fedezzük fel, KK szálláshelye ugyanis jó 25 perc sétára van onnan. A kis vályogbungalók már a befejezéshez közelítenek. A többi épület, a medence, a kert még (sz)épülőben. Az egyik első, még bambuszból épült kunyhóban kapunk szállást és a 24+ órai utazás után hamar ki is dőlünk. KK wisconsini életét adta fel nemrég, visszaköltözött, hogy idősödő édesanyját ápolni tudja itt, Thaiföldön. A régió kutúrájában a család szerepe olyannyira erős, hogy felülír mindenféle individualista útkeresést. A resort melletti hosszú családi házukban lakik mindenki: KK és az édesanyja, a család sofőrje, hosszabb-rövidebb átmeneti időszakokra KK húga és bolgár származású üzlettársa, Neil is. Az itt töltött öt nap során belelátunk kicsit egy nem átlagos thai család mindennapjaiba, melyek aktuálisan a resort közelgő megnyitására fókuszálnak. KK azért még arra is talál időt, hogy főzzön ránk és Neilre, illetve a néhány nappal utánunk érkező francia valuntir lányra, aki már másodszor tér ide vissza. A thai házikoszt, mint zöldpapaja-saláta vagy zöld curry - nekünk vega változatban - csodás. Nem beszélve a helyi ananászról, amire méltán büszkék a vidéken. És ha már a kulináriánál tartunk - ismét :) - elmesélnénk, hogy itt és most rákapunk a thai tea-ra. A karakteres ízű vöröses teát presszógépen főzik le és mint egy capuccinot, tejhabbal tálalják. A sűrű, cukrozott édes tej természetesen az autentikus ‘tájtí' elmaradhatatlan része, de ebből mi csak minimálisat engedünk a poharunkba löttyinteni. A forró tea mellett ugyanolyan népszerű a félliteres pohárban jégre öntött variáns is. Persze ennyiben nem merülnek ki a lehetőségek, ugyanezeket választhatjuk zöld teából készítve is. (Budapesten később mosolyogva fedezzük fel az ismerős teamárkát az Fővám téri Ázsia boltban, melyet a thai utcai mozgóárusok helyett már magunknak készítünk a kotyogósban.)
 |
| ezt persze nem mi fotóztuk, de jól illusztrál |
A következő napokban a még csak nyomokban létező kert helyett a bungalókon munkálkodunk: takarítunk és szemetet szedünk a thai munkások után. Ez utóbbi egy véget nem érő feladat. Generációkba fog még telni, míg a régió leszokik a szemetelésről. A melósok egyébként hol felbukkannak, hol nem: bizonyos reggeleken nagy számban jelennek meg, máskor csak délután szállingóznak ide. Hozzák magukkal barátnőjüket, feleségüket is, akik valamelyik bungi árnyékában bandázgatva főzögetnek vagy éppen manikűröznek. KK szerint a munkások megbízhatatlanok és állandó felügyeletre szorulnak. Nekünk pedig felsejlik egy ország emléke, ahol gyakran hasonló munkamorált tapasztaltunk a mesterembereknél.
 |
| Az első "fecskék" már megérkeztek |
A bungik saját gyártású agyagtéglából készültek, nádtetővel és berendezésként egyszerű fabútorokkal. A medence melletti étterem most épül bambuszból, persze már amikor a munkáscsapat épp felbukkan. KK aggódva kéri ki véleményünket a dizájnról - vajon nem lesz túl sötét odabent a vendégeknek? -, a bútorozásról és a leendő kertről is. Bár határozott elképzelései vannak, örömmel veszi a bátorítást és nyitottan fogadja az ötleteket.
A város egyik emblematikus műemléképületénél, a vasútállomásnál búcsúzunk KK-től, ahonnan dél felé, Prachuapba vonatozunk tovább.
