Takua Pa-ból egy éjszakai busszal gondoltuk az utat Bangkokig. Busz akad, nem is egy, csak épp szabad hely nélkül. Másnap dettó. A pénztárosoknak semmi mentő ötlete. Mi az útikönyv, térkép segítségével találunk egy lehetőséget: a néhány órányira lévő Chumponban a vonat is megáll, így talán tovább tudunk menni Bangkok felé. Indul is egy busz 20 perc múlva, előtte felkészülünk: a buszjegy még egy ételre beváltható bónt is tartalmaz a helyi buszállomás étkezdéjében. Ilyen megoldásban még nem volt részünk. Chumphonba úgy este 11 körül érkezünk, rövid sétával a vasútállomásra érünk, ahol a jegyvétel éppen szünetel. Nyomulni kell, hogy rábírjuk az álmos és lusta fiúkat a pult mögött, hogy legalább csekkolják le van-e hely valamelyik következő vonaton Bangkok felé. A hajnali fél 1-esen van három ülőhely. Minden vonat késik, így a miénk is. Eltöltünk vagy 4 órát vonatra várva, de másnap délelőttre hullafáradtan Bangkokba érünk. Hát ennyit arról, hogyan utazhatsz az ünnepek alatt Thaiföldön.
így születnek blogbejegyzéseink - 4 óra a chumphoni vasútállomáson...
Bangkokból már sima az út Tratba, ami úgy 5 órányi buszút. Egyet éjszakázunk a kisvárosban, reggel belekóstolunk nyüzsgő piacába és a deles hajóval másfél óra alatt elérjük Koh Kood szigetet. Sokat keresgéltük, míg ráakadtunk erre a viszonylag nagy, de nem annyira felkapott és túlfejlesztett szigetre.
trati utcakép, falfestménnyel
Nincs ellenünkre a jólszervezettség az előző napi kalamajkák után. A hajójegyet megvásárolod a trati szálláshelyen. Az árban benne foglaltatik a buszos transzport a vendégházból a kikötőhöz, majd a szigeten tovább a szálláshelyhez. Az Analay Resortban foglaltunk egy bambuszbungit már jó előre. A bungi egy helyisége hatalmas megvetett matracból és a felette lógó szúnyoghálóból ál, amire szükség is lesz. Még a zsákjaink épp beférnek. De az éjszakákon kívül szinte egyetlen percet sem töltünk benne. Azokat viszont elég hosszúra nyújtjuk. Évi napokon keresztül 10-12, Atti valamivel kevesebb, 8-10 órákat alszik. Reggel torna az ébredő természettel, úszás, tea, kávé, csatangolás a puha homokos parton, majd újabb úszás, héderezés, majd snorkelezés, evés, ivás, vízeséslátogatás, láblógatás, köveken ugrándozás, naplementézés. Napi kötelező programként egy kókusz elfogyasztása. Ezt Atti célozza be előre és már első reggel Évi hozza is ehhez a parton frissen lepottyant gyümölcsöt. A 8 nap alatt végül annyi kókuszt iszunk és eszünk, hogy ezt még Atti sem gondolta előre. Nyammm.
első kókuszunk Koh Koodon szálláshelyünk éttermében (Évi szedte, Atti bontotta)
Jobbra fordul a fejem, húzok a jobb karral: a zöld mindenféle árnyalatában virító lombkoronát látok, szelíden hajladozó kókuszpálmákkal előtte. Balra fordulok, ballal húzok most: a nap narancsos-vörös csíkokkal a felhőkön köszön mára el. Jobbal, ballal, jobbal, egyre jobbak a színek, egyre lazábban megy az úszás. Másnap napkeltekor ismétlés: hosszú tempókkal igyekszem kifelé a mély felé, nagy levegők, rózsaszínnel és bíborral fest ma reggel az Életadó az égre. A madarak kánonja erősödik a part fái felől, az össze-összeolvadó csivitelést erőteljes rikoltások törik meg. Ébresztőt fúj a természet, én pedig mélyre szívom a levegőt. Lassan fogom csak fel az illatfelhőt, amelyben úszom, és a tenger felszínén úszó fehér szirmokat, amelyet a egy parti fáról sodorhatott a szél a vízre. Mosolygok, nyugtázom, úszok tovább a felhőben.
migránsok, Atti a bunginktól a partra sétálva, naplemente után találkozozott össze velük
8 estén át figyeltük, hogyan fogy el, majd kezd újra hízni a hold
igen, ez a vízesés, ahova visszajöttünk még egy reggel, hogy csípjünk belőle csak magunknak, egyedül úszkálva a víz vájta természetes medencében
a sziget tele mangrove-erdővel szegélyezett folyócskákkal, partjaikon a halászok lakóházaival
'átúszunk? vagy mi legyen?'
egy szomszédos bícs, még fehérebb a homok, még álomszerűbb
8 nap után arról beszélgetünk a kikötő felé a buszon (igazából egy teherautó platója), hogy még simán tudnánk maradni ám...
No comments :
Post a Comment