Champasakból az izgalmasnak ígérkező Si Phan Don, a "4000 sziget” felé vesszük az irányt. A Mekong itt a laoszi-kambodzsai határvidéken kiszélesedik, apróbb és nagyobb homokzátonyokat, trópusi erdővel borított szigeteket kerülget. Mi végül Don Khon szigeten kötünk ki, ahol a turista-infrastruktúra mellett vannak falvak, helyi lakosság is.
Túránk a sziget déli részére a nagy melegben ugyan fárasztó, de eljutunk az egyik, eléggé drámai látványt nyújtó vízeséshez, megnézzük hogyan termesztik a helyiek a fekete szezámmagot és az egyik faluban az iskolában is látogatást teszünk :)
Lehet megtorpanunk a hídnál, ha nem érkezik bringával egy helyi tinédzser fiú, aki elkalauzol bennünket a túlparti bokrokon keresztül további vízesésekhez. Miközben mi a szánkat tátjuk, ő kifeszít néhány halászhálót, időnként mellkasig merülve a folyóban.
Kóstoltátok már a banános jeges kávét? Lehet nem ezért kell eljönni egy Mekong-ártéri szigetre, mindenesetre duplacsoda a látvány, miközben ezt a nyammot kóstolgatod :)
Többször visszatérünk egy helyi család vendéglőjébe. Reggelire rizslevest, vacsorára tavaszi tekercset rendelünk. A Mekong feletti teraszon a naplementéért nem szednek külön belépőt...
Don Khon akár el is varázsolhatna minket… de a helyiek egyelőre csak a lehetőségeket igyekeznek kihasználni, sajnos a környezettudatosság teljes hiánya jellemző. Mindenféle hulladék szó szerint a folyóban végzi, leginkább a turista-szálláshelyekre jellemző ez. . Ez végül nem marasztal és csábít további szigetek felfedezésére, nomeg vágyunk már a tengert látni. Irány újra Pakse, majd onnan Thaiföld.
Pakséban egy csodás Tom Yum levessel zárjuk a laoszi kalandot.
No comments :
Post a Comment