Nem láttunk túl sokat Laoszból, de nem marasztal az ország. Jókedvvel térünk vissza Thaiföldre, Ubon Ratchathani-ig visz a busz. Sötét van már mikor megérkezünk, felhajtunk egy szállást, körözünk egyet a hangos éjszakai piacon és bedőlünk az ágyba.
Másnap reggel kisétálunk a folyópartra, a piacon sült tököt és édeskrumplit veszünk reggelire. Amúgy a hotelünkben reggeli is jár, ami itt Thaiföldön - legalábbis az általunk látogatott kategóriában - nem igazán szokás. Néznek is ránk, hogy a pirítósra nem a piros, zöld és sárga színben pompázó szirupokból nyomunk, hanem sütőtököt kenünk és hozzá friss zöldhagymát harapunk.
A szálláshelyünkön elfogyott a bérelhető bringa, egy másik közeli hotelbe irányítanak. Ez sem nyert. Az utcán kiszúrunk két járgányt egy bolt előtt, megkérdezzük kiadók-e. A helyi alkalmazottak tárcsáznak, majd a kezünkbe nyomják a telefont a tulajjal a végén. Atti veszi át, majd adja tovább Évinek, hátha ő megérti mi is az ábra. Évinek sem megy könnyen, de minden jó, ha a vége jó: kapunk két használható bringát ingyen, csakúgy jófejségből, azzal a kitétellel, hogy délután hatig vigyük vissza.
Úgy 12 km-re van a kolostor, ahova indulunk. Útba esik a vasútállomás, ahol egy nagyon kedves nőszemély segít a jegyvásárlásban. Este indulunk majd tovább Bangkokba. Két felső ágyra kérünk jegyet. Ez itt valamiért olcsóbb. Mi meg jobban szeretjük, privátabb.
A kolostorlátogatást még Pakse-ban döntöttük el, ahol a buszállomáson Évi kiszúrta Ajahn Chah írásait. Az úgynevezett 'Forest tradition' alapítója volt ez a thai szerzetes, itteni bázissal. Évi Új-Zélandon e tradíciót követő kolostorban töltött el 10 napot az előző évben.
Hotelünkben, ahol táskáinkat hagytuk, van egy órácskánk, mielőtt a vonathoz indulnánk. Az előtérben épp egy nagyobb társaságot látnak vendégül délutáni sütizésre. Persze érdeklődve figyeljük a szortimentet, majd végig is kóstoljuk. Merthogy a mosolygós pincérlányok hoznak nekünk is egy tányérral. “Ubon”-t, ahogy a helyiek emlegetik, kezdjük megszeretni, annyi kedvességet kapunk itt.
A vonat egész pontosan érkezik, ami nagy szó ebben az országban. Indulás után a kalauz pillanatok alatt ággyá alakítja az üléseket és meg is veti azokat. Egész jól kialudva érkezünk Bangkokba, ahol egy külvárosi megállótól gyalog megyünk a ‘vízumgyárba’. A kormányhivatalok melletti barátságos kis negyedben jut kávé és reggeli és hamar sikerül a 30 napos hosszabbítást is elintéznünk. Az irodakomplexum legalsó szintjén, ami gyakorlatilag egy pláza, egy helyi SIM-kártyát is beszerzünk, hogy egyszerűbb legyen itt az élet.
Van már vízumunk, sim kártyánk és egy önkénteskedési lehetőség a Khao Sok nemzeti parkban. Karen, a skót hölgyemény, akinek Koh Phra Thong szigeti vendégházában zártuk az egy éves utazásunkat, pár hónapja indította új vállalkozását. Bár mi már nagyon a tengerhez vágyunk, Khao Sok is több éve a terveink közt szerepel. Így igent mondunk és elindulunk Dél felé az éjszakai busszal.
No comments :
Post a Comment