Előzmények, érkezés: Sriiiiii...

A reptérről (le)húzós tuktuk helyett félórás gyaloglás után, hajnali 4 körül találom meg a helyi buszt, a 187-es úgy másfél óra alatt, irtózatos tülköléssel száguld be Colombo belvárosába. 

A máshol Ázsiában már megszokott kalauz-utasfelhajtó pont ugyanúgy a z első ajtón kilógva, kerepelve kiabál az út mellett álló reménybeli utasok felé, miközben a busz hirtelen lefékez és félrehúz,  hogy majd eszetlenül fegyorsítson, miután valaki felugrott - vagy szó szerint felrántották a buszra - hogy aztán ez megismétlődjön egy fél percen belül.

Ez eleinte vadkeletiesen szórakoztató, de kissé fárasztó tud lenni, ha még nem tanultad meg kikapcsolni valahogy a zajt, persze úgy, hogy közben jó, ha képben vagy , merre jár épp a busz. Ha azt hittem volna, Délkelet-ázsia országai után már nem érhet meglepetés, hát..  A helyi 75+-os bácsi és néni, akik végig békésen alszanak útközben, egyszercsak varázsütésre felkelnek, busz félrehúz, ők gyorsan, ügyesen lesegítik egymást. Azt csak a végén látom meg, hogy a néni vak, a bácsi pedig talán gyengénlátó lehet.

Colombóban pont sikerül jó helyen, a buszállomás előtt leugrani, és a reggeli piacra benézni egy kis banánért. 50 Rs egy kiló, ami kb 80 ft. 

A buszállomáson egy helyi reggelizőben betolok egy zöldséges, fűszeres batyut, utánozva a helyieket, mellé egy cukros kávé, ezzel sem keltek közfelháborodást, és jöhet az újabb vadállat busz, UV-ban villódzó Buddhákkal, irány Beruwala.