Mirissából, a Ranitól és családjától való búcsú után Matara-ig fogok egy buszt. Valahogy az az érzésem, jobb lenne elkerülni az ottani nagy buszpályaudvart, de nem akar direkt járat jönni Hiriketiya felé. Ez egy "jungle beach", ami állítólag még nem annyira ismert, de bizonyos körökben felkapott. A matarai buszállomáson van egy kis kavarodás, melyik buszra is szálljak, melyik áll meg Dodamphala junction-nél, de végül csak sikerül felszállnom az egyikre. Fél óra, míg indul, legalábbis ezt értem a srác szavaiból. Akkor irány a wc, 5 perc, és egy adag pörkölt mogyoró, amit valakinek az iskolai füzetlapjába csomagoltak, éljen az upcycling. Nyamm. Visszaballagok, de a buszon nem látom a táskám. Rosszat nézek? a másikon sem. Egyre idgesebben nézegetem a buszokat, talán rossz sorba jöttem vissza? Sehol sincs, kezdek összeesküvést gyanítani, a söfőrök és segítőik arca összekeveredik, már fogalmam sincs, kivel beszéltem közülük, az a mpgyoróárus is látta végig, mi történt, és fedezi őket. Bizony, elkövettem a hibát, amit szóló utazóként alap elkerülni. Végül kerítek egy hivatalosabbnak látszó kékinges embert, van itt rendőrség? Többen körülállnak, kérdezgetnek, mi történt, hányas számú busz volt (tudja a rosseb, mondaná a nagyapám), én csak még idegesebb leszek, egyáltalán értik amit mondok? Keresem a tisztább, nyugodtabb tekintetű embereket, hátha abból erőt meríthetek. De mindjárt elmegy az a nyamvadt busz a táskámmal, amit aljasul eltüntettek!
Közben végigfuttatom, mi is volt a táskában - az összes ruhám, cipőm, a fele pénz...de legalább az irataim és az értékesebb cuccok nálam. Ha most így kell továbbmenni, mi lesz? Akkor ezt is elengedem, nincs értelme szétstresszelni magam. Rendőrség, feljelentés, aztán irány valami pláza ruhákat venni...
A kékinges nyugodtan kérdezget tovább - melyik ülés volt? Tört angolsággal, nem tudom mennyit ért abból, amit mondok - majd elkezd telefonálni. Telik az idő.
Visszajön, mondja, a busz egy óra múlva itt van. MI??? A buszok 10 percenként mennek, elment, miközben én pisikéltem. AHA. Akkor... akkor itt várok addig, míg visszajön. Hiszem, ha látom.
Iszom egy teát a helyiekkel egy buszpályudvari restiben, meg eszem is nagy nehezen egy currys batyut. Nézelődök, megnyugszom lassan. Légzésfókusz. Testtudat. Ez az egész körforgás körülöttem csak egy dráma, amit mi játszunk, emberek - ahogy Rani mondta tegnap. Lesz ami lesz, állok, illetve most ülök, elébe.
Integetnek. - Ez volt az? Kérdezik a beálló buszon, a sofőr mellett fekvő, ismerős zöld táskáról. A kékinges rámvigyorog.
No comments :
Post a Comment