Vonattal megyek tovább Unawatunába.E gy homestay-ben foglaltam szállást, C.-ék javasoltak weboldalt is, mondván a vendégházakban lakás messze nem ad olyan élményt, mint a helyiekkel lenni. A jóval olcsóbb slow train-t választom, amin csodákozik a pénztáros, de beválik az ötlet.
 |
| sajátos, de informatív |
 |
| 20 Hz-es a cucc |
Az expresszen az ingázó helyiek egymás nyakában lógnak, én szinte egyedül, és valóban lassan utazok végig, részben a part mentén, közben bőven van alkalmam fotózni és bámészkodni.
 |
| vasútállomás |
 |
| vasútállomás, akváriummal |
 |
| Welcome to Galle, khm... |
A Strand homestay egy százéves, hangulatos villa, a parthoz közel, nagy kerttel, ami csendes, kivéve amikor átralliznak rajta a majmok. Jó választásnak bizonyul, figyelmes a csapat, jó a reggeli, korrekt a szoba. Az egyik, beszédes ott dolgozó sráctól megtudom, hogy felmerült a hostellé alakítás ötlete, mert itt kevés a vendég, ellenben az újonnan alakult hostelek tele vannak. Változik az utazók köre, kora, stílusa, és alkalmazkodni kell...?
Unawatuna amúgy szép hosszú parttal rendelkezik, jókat lehet úszni, de gyakorlatilag turistanegyeddé alakult a környék, napozóágyak végig a parton, és szinte csak orosz beszédet hallani. Elmegyek a félszigetet körbejárni, és a "titkos part"-ra is, ahol szinte aznap még nagyobb a népsűrűség a vakációzó colombóiaktól, akik csoportokban fényképezkednek.
 |
| ne dobd el a kókuszhéjat,értem?! |
 |
| értem, de a többit eldobhatom, ugye? |
 |
| törekvések vannak azért |
Délután Galle, a portugál/holland erődítményével, ami Sri Lanka egyik építészeti gyöngyszeme.
 |
| krikettmeccs az erőd oldalában |
 |
| gallei ősfás....parkoló |
Engem annyira nem kap el, pedig kitartóan próbálkozom. Még a naplementére maradok, na az azért nem rossz innen.
 |
| sötét alakok |
Aztán átmegyek az új városrészbe, helyi pékségben tea és süti, piac, graffitik, itt valahogy jobban érzem az életet. Leszakad az ég, futás fedezékbe. Itt mindenkinél mindig van esernyő, persze, csak nálam nincs.
Bevásárolok - egy övet, mert az kimaradt a pakolásban, meg helyi édességeket, mindent végig kell kóstolnom - és egy zörgős busszal vissza a szállásomra. Még este szólok az idős, mosolygós szemű házigazdának, hogy holnap reggel továbbmegyek.
Hogy hol jártam a Strand előtt, az majd egyszer elmesélem, talán.
No comments :
Post a Comment