Haputale, 29-31 Dec.

Kandy után Haputale másik "Hill Country" célpont, mert kevésbé felkapott, turistás, mint Ella, vagy Nuwara Eliya. Itt az útikönyvek szerint több önálló kirándulásra is van mód, és akad erdő is a teán kívül. Mikor a néhány órás vonaton álldogállás után megérkezünk, az indonéz városkákból ismert héják hada vár az állomáson ("where you going? want tuktuk? I have cheap room sir"), akiket lerázva beballagunk a központba. Elég ijesztő és lehangoló, újabb bételcsócsáló tuktuksofőrök, zaj,  szemét, turistákat lasszóval fogni próbáló szállásadók. Nem találjuk a - túl későn -  kinézett szállást, de egy szembejövő európai párostól tippet kapunk egy másikra, ahová gyorsan be is költözünk (előtte még azért egy meredek lépcsőn és némi szeméten átvergődve én taknyolok egy jót, pont táskástul egy kupac kutyasz@rban landolva. A bosszankodásból hamar röhögés lesz - tessék, így legyen szerencsénk.) Az este hűvös, ahogy a reggel is,  de napközben elviselhető meleg van:  nekem ez a klíma nagyon fekszik, Évi viszont didereg.
Teszünk egy kisebb, de nagyon változatos terepen, a Thangamale Sanctuary-t átszelő kirándulást másnap. Az elején ugyan sikerül kétszer is eltévedni, de ez nem szegi kedvünket, és meglesz a nem túl jól karbantartott ösvény. A fák közt időnként alacsonyan szálló felhők úsznak át, néha pedig lelátni a környező hegyekre. Az út vége a vonatsíneken és egy alagúton át vezet Idalgashima-ba, ahonnan visszavonatozunk. A tömött vonatra a kalauz feltuszkolja (szó szerint) a helyieket, így az ajtóban lógva mi is felférünk. A kocsi elejében álló, egymáshoz préselődő kamaszcsapat hamar előkapja a dobot, nagyon jó hangulatban érünk vissza Haputalébe.

Másnap reggel hajnalban felkelünk, hogy a városka határában lévő védett erdőben tegyünk egy (rövidre tervezett) túrát, miközben én még némi hangrögzítést is szeretnék abszolválni. Ebből egy 3.5 órás mászás lesz a teaültetvényen, izzadva cipelem a felszerelést a "csúcsra", amit alighanem elvétünk (na jó, nem túl egyértelműek a jelzések, vagyis összesen egy darab táblát találunk a terület határán), de remek a kilátás.

Pihenő, majd lefelé egy teljesen alternatív, vagyis általunk kitalált útvonalon jutunk le, némi segítséggel a teaszedőktől, akik épp felfelé tartanak. Viszont egy hatalmas fákkal,  közéjük "dobált" óriási kövekkel tagolt varázserdőn is áthaladunk, aztána zöldségeskertekkel teli falun, hogy végül kitikkadva és éhesen belefussunk a szinte azonnal érkező buszba, ami hazavisz a szállásra úgy 20 perc alatt. Ahol vár a reggeliiiiii !!!