aWay: Tangalle, 31 Dec

Tangalle kilométereken át elnyúló, alig kiépült, majdnemhogy kihalt homokos partjai, az azokat ostromló hullámok és a szinte állandóan fújó szél különös érzéseket hoz: végtelen szabadság, melankólia, üresség, feszabadultság és egyfajta tehetetlenség, erőtlenség is. Egy nagyon olcsó, egyszerű, de kedves és élhető kis bungalóban szállunk meg, a Natural Cabanas-ban, ami Medaketiya - Madilla (ezek Tangalle egymásba nyúló parszakaszainak nevei) között található. Tudni kell, hogy mint a legtöbb déli/nyugati parti részt, ezt is letarolta a 2004-es cunami, szinte mindent nulláról építettek újra a helyiek. Úszni csak a hullámtörővel kiépített részeken érdemes, máshol a nagy hullámok miatt veszélyes. Öt napot töltünk itt, besétáljuk Tangalle városát, reggelizünk egy helyi étteremben is, ahol egy adag tipikus reggeli tállal bőven ketten jóllakunk: string hoppers, azaz cérnametélt rizslisztből, vörös rizs, vöröslencse dhal, amit a helyiek reggel délben és vacsorára is fogyasztanak, de legalább egyszer egy nap, kókusz sambal, ami frissen reszelt kókusz csilivel és fűszerekkel összekeverve és zöldmangó saláta. Elkalandozunk kicsit a Rekawa part felé is, ahol állítólag teknősök is raknak tojást a szezonban. Útirányért kérdezősködve megismerünk egy srácot, aki magyar feleségével egy szálláshelyet üzemeltet. Bár Krisztina épp Budapesten, azért a férj megmutatja kis birodalmukat és készít nekünk egy passion fruit dzsúzt. Főzőtanfolyamon is részt veszünk, sörözgetünk a naplementében, elfogyasztjuk utunk legfinomabb rizs és curry vacsoráját, megkóstoljuk a helyi arakból és gyömbéritalból készült koktélt, döntjük a friss kókuszitalokat és sirsakot eszünk, mivel egy éjjel a banánunkat elviszik a majmocskák teraszunkról. Valahogy mégsem sikerül igazán kihasználni a korábban vonzónak tűnő, oda csábító lehetőségeket, nincs rá belső erő, valami visszahúz. Vannak csónakos lagúnatúrák, messzebb egy madárrezervátum, a teknős-part... Lehet ez a napközbeni őrült meleg (itt tényleg nagyon meleg van a napon), az állandóan fújó erős szél, az erőt próbáló séták a mély parti homokban, vagy más, külső-belső konfliktusok is (itt már azért többet összezördülünk, hónapok óta nem töltöttünk ennyit időt együtt, és egy szobában lakva). Nem, nem kell most sajnálni, itt is rengeteg az élmény és szép kaland, lehet csak az elvárás sok.

No Worries, itt nem kell aggódnod a reggelid miatt

A Talking Fingers-ben, ami egy jobbára vak masszőröket alkamazó hely, kapom például életem egyik legemlékezetesebb abhyanga masszázsát. Utána a látogatás a Tea Centerben, ami egy kis családi vállakozás. Belemegyünk kicsit a tea minőségi kategóriáinak témájába: a legértékesebbek és legfinomabbak a legfelső, zsenge hajtások, az egész levelek, míg a végére marad a "por", az apró levéltöret, amit a legtöbben isznak, mert erős (és olcsó). A teacserje (Camellia Sinensis) leveléből készül a zöldtől kezdve az oolongon át a feketéig minden tea. Ez a cserje elképesztő karriert futott be, Sri Lankán kb. 222.000 hektáron termesztik (ezt valaki fel tudja fogni?), kétmillió embernek ad munkát. A másik oldal, hogy jellemzően monokultúrában jelenik meg, amit láttunk is - végtelen tea-dombságok, hegységek, ami lehet remek látvány, de sajnos nem sok teret ad más növénynek, élőlényeknek, pláne a konvencionális, műtrágyás-gyomirtós termesztés esetén. Találunk és kóstolunk jó példát is, organikus termesztésből egy könnyű, gyümölcsös fekete teát. Újraértelmeződik a fekete tea. A jól működő organikus/biodinamikus farmok jellemzően kisebbek és több növénynek adnak teret a tea mellett, komposzttal javítják a talajt, viszont munkaigényesebb a termesztés és kevesebb a termés. Mindenesetre egyértelművé válik, hogy inkább kevesebb, de organikus-fairtrade teát igyekezzünk majd inni, azt is inkább a szálas kiszerelésben a filter helyett (itt helyben a fogyasztás oroszlánrésze szálas tea). A hihetetlenül informatív látogatás és a két kis kancsó tea 100 Rs-be (160 Ft) kerül, ettől már kicsit szégyelljük is magunkat - visszajövünk majd teát venni. A Tea Center kis éttermet is üzemeltet, fantáziadús étlappal, egészséges hozzávalókkal és hozzáállással. A tulajdonos lánya még mesél kicsit a régi és jelenlegi étkezési kultúráról is, a népszerű "rice and curry"-n túl fejlett kultúrája van (volt) pl. a rizsfélék terapeutikus használatának, amit ma már csak az ayurvédában őriznek. Ha Tangalle-ban jártok, ide feltétlenül érdemes betérni teázni, enni, beszélgetni:)

FOP - OP - OPA - FBOP - lényeg hogy ez finom tea

A főzőtanfolyamot - ahol káposzta, sütőtök és okra curryket készítünk és persze dhalt tradícionális cserépedényekben, mindehhez frissen reszeljük a kókuszt, készítjük a kókusztejet - a Siesta Guest House-ban végezzük.